Kulich Gyula
| Kulich Gyula | |
 | |
| Született | 1914. január 20.[1] Bécs |
| Elhunyt | 1944. december (30 évesen) Dachau, Németország |
| Állampolgársága | magyar |
| Szülei | Pék Terézia Kulich Mihály |
| Foglalkozása | politikus, eszperantista |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kulich Gyula témájú médiaállományokat. | |
Kulich Gyula (Bécs, 1914. január 20. – Dachau, 1944. december) szabósegéd, pártmunkás, eszperantista, a két háború közötti magyarországi kommunista ifjúsági mozgalom egyik vezetője, a munkásmozgalom mártírja.
Élete
[szerkesztés]Bécsben született, evangélikus családban, de egyéves korától Békéscsabán élt, és ott is nőtt fel. Miután fiatalon elvesztette édesapját – Kulich Mihály szabómesterrel az I. világháborúban szerzett betegsége végzett 1923-ban[2] –, a család rossz anyagi körülményei miatt kénytelen volt alkalmi munkákat vállalni; tanulmányait a négy polgári elvégzése után abbahagyta, szakmát tanult – angol–francia szabó lett. Békésben nem jutott munkalehetőséghez, ezért 1933-ban Budapestre, majd Ausztriába utazott, de itt is csupán alkalmi munkát talált. 1934-ben visszatért a magyar fővárosba, ahol végre kapott állást.
1932-ben kapcsolódott be a munkásmozgalomba. Rövidesen bevonták a KIMSZ VIII. kerületi csoportjába. Tevékenyen részt vett az ifjúsági egységfront megteremtésében, számos sztrájk és tüntetés szervezésében. Az Országos Ifjúsági Bizottság (OIB) tagja, 1938 elején titkára lett; ebben az évben a KMP vezetőségébe is beválasztották. 1939-ben megteremtette az összeköttetést a szlovákiai kommunista csoportokkal. Vezetésével ült össze 1939 nyarán a KMP konferenciája, ahol kijelölték az üzemi ifjúsági munka irányelveit. 1939–40-ben az SZDP kerületi szervezeteiben számos kommunista sejtet szervezett.
1940 márciusában kommunista és baloldali munkások százaival együtt letartóztatták és nyolcévi fegyházra ítélték. Egyik börtönből a másikba hurcolták, majd 1944-ben a dachaui koncentrációs táborba került. Élete ott ért véget.
Emlékezete
[szerkesztés]A Magyar Népköztársaság fennállása idején számos közterület viselte nevét szerte az országban, például Budapest VIII. kerületében a jelenlegi Kálvária tér, Miskolcon a Mandulás sétány, Pécsett a Papnövelde utca. Békés megye sok településén volt róla elnevezett utca, több helyen egészen a legutóbbi időkig, de ma (2025) már csak Kétsoprony egyik utcája viseli hivatalosan a nevét, amint azt kétnyelvű (magyar−szlovák) utcanévtábla is jelzi. Békéscsabán a 70-es évek elején a város egyik új lakótelepét róla nevezték el (a rendszerváltás után Kazinczy lakótelep lett belőle).
Budapesten a mai Jelky András Iparművészeti Szakközépiskola 1956-tól Kulich Gyula Ruha- és Cipőipari Technikum, 1968 és 1993 között Kulich Gyula Ruhaipari Szakközépiskola néven a főváros egyik legismertebb szakképző intézménye volt.
1952−65 között „Kulich Gyula Szabadtéri Színpad” néven működött nyári játszóhely a róla elnevezett budapesti téren.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/08890.htm. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Kulich (Kulik) Mihály halotti bejegyzése a dobozi polgári halotti akv. 43/1923. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2025. szeptember 30.)
Források
[szerkesztés]- Kulich Gyula életrajza a Magyar életrajzi lexikonban
- Vadász Ferenc: Harcunk a magyar pokollal. Kossuth, Budapest, 1961
- Bakó Ágnes: Kulich Gyula. Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1989; ISBN 963-422-863-1
- Józsefvárosi lexikon. Főszerk. Nagy Richárd; az MSZMP VIII. kerületi Bizottsága, a Fővárosi Tanács és a VIII. kerületi Tanács közös kiadványa, Budapest, 1970