Krupp Protze
| Krupp Protze | |
 | |
| Krupp Kfz. 70 kiállítva a Deutsches Panzermuseum-ban, Németország. | |
| Gyártási adatok | |
| Gyártó | Krupp |
| Darabszám | 7000 |
| Gyártás helye |  Harmadik Birodalom |
| Gyártás éve | 1934–1941 |
| Kategória | tehergépkocsi, tüzérségi vontató |
| Tervező | Krupp |
| A(z) Krupp Type L 2 H 143 modell műszaki adatai | |
| Méret és tömegadatok | |
| Hossz | 5100 mm |
| Szélesség | 1930 mm |
| Magasság | 1960 mm |
| Tömeg | 2600 kg |
| Tengelytáv | 2445 mm |
| Üzemanyagtartály | 110 L |
| Teljesítmény | |
| Motor | négyhengeres 3308 cm³ Krupp M304 Boxer motor |
| Teljesítmény | 60 LE |
| Max. sebesség | 70 km/h |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Krupp Protze témájú médiaállományokat. | |
A Krupp Protze egy hatkerekű német teherautó és tüzérségi vontató volt, melyet a német haderő használt a második világháborúban.
Történet[szerkesztés]
Németországban hiány mutatkozott erős, terepjáró képességű teherautókra. 1929-ben a Krupp vállalat a sikeresnek mondható 3 tengelyes L3 széria alapján kidolgozott egy 1 tonnás könnyű tehergépkocsit. A gépjármű kisméretű motort kapott, ám könnyű súlya miatt így is mozgékony maradt. Az L2 H43 nevű teherautó, mivel mindkét hátsó tengelye hajtotta, jó terepjáró képességűnek számított a maga korában. Kis kapacitását ellensúlyozta alacsony fogyasztása.
A hadsereg több változatot rendszeresített. Ilyen volt az univerzális alvázon készült nehéz terepjáró gépkocsi és a 8 fő szállítására alkalmas rajszállító. 1936-ban egy erősebb 60 lóerős motort kapott mellyel már 70 km/h-t is el tudott érni. A vonóhorog megerősítése után a jármű alkalmas lett lövegek vontatására. Az új jármű az L2 H143 nevet kapta. A Wehrmacht-nál nagy számban kezdték alkalmazni, főleg raj tehergépkocsinak vagy a 3,7 cm PaK 35 páncéltörő lövegek vontatására. A háború előtt kialakítottak egy rádiós parancsnoki változatot mely azonos alvázra készült, mint a teherkocsi, de felépítménye inkább terepjáró gépkocsikra hasonlított. A vezetőn kívül 5 fő részére nyújtott viszonylag kényelmes helyet. Vonóereje elérte a 700 kg-ot. Vontatmánya úton 1000 kg, terepen 600 kg lehetett. A háború kezdetén még korszerűnek volt nevezhető, de későbbiekben az Opel Blitz típusok mellett nem tudott érvényesülni. A tüzérség fejlődésével egyre kisebb szerepet kaptak a kis teljesítményük miatt „kopogtatónak” csúfolt 3,7 cm-es lövegek. Csapatok szállítására pedig ekkor már a nagyobb terhelhetőségű típusokat használtak. A korszerűsített jármű gyártását 1943-ban abbahagyták. Addig több, mint 7000 darab készült a különböző változatokból. A járművet a háború másik felében ott használták, ahol tudták, vagy ahol hiány volt a modernebb típusokból. Sokat importáltak a szövetségeseiknek, köztük Magyarország 1936-ban 72 darabot vett.
Az L2 H143 jármű alapján készült az Sd.Kfz. 247 jelű páncélgépkocsi. Ebből csupán 20 darab készült 1937-ben. Gyenge páncélzata és fegyverzete miatt nem tervezték a sorozatgyártást.
Alkalmazás[szerkesztés]
Igazán a lengyel hadjáratban élték fénykorukat. Mozgékonyságuk, terepjáró képességük tökéletesen megfeleltek a célnak. Nagy hatótávolságuk (úton 400 km) miatt a gyorsan haladó alakulatok egyik pillérje lett. A háború korai szakaszában gyakran hevenyészett önjáró lövegként szolgált, mivel sokszor a platóra helyezték a vontatott 3,7 cm-es löveget. Ezek a „páncélvadászok” nagyon kicsi hatásfokúak voltak a gyenge ágyú, és a páncélzat teljes hiánya miatt. Néha kisebb légvédelmi fegyvereket is vontattak és a lövegekhez hasonlóan olykor ezeket is feltették a járműre. A hadvezetés felismerte, hogy a lövész alakulatok szállítására a teherautók nem igazán alkalmasak, így a féllánctalpasokra helyezték a hangsúlyt. A franciaországi hadjárat alatt és után fokozatosan csökkent a könnyű páncéltörő lövegek száma. A járműnek a kegyelemdöfést az oroszországi sár adta. A hadjárat idején vonóereje és terepjáró képessége elégtelennek bizonyult. A 3,7 cm-es lövegek 1943-ra eltűntek a frontokról és velük együtt az L2-esek is. Parancsnoki és rajszállító példányai olykor-olykor még előfordultak. Hátországi alkalmazásuk azonban a háború végéig folyt. A háború vége felé gyakran használták orvosi vagy légvédelmi fényszórós járműként.
Változatok[szerkesztés]
- Kfz. 19 - Telefonos változat
- Kfz. 21 - Parancsnoki jármű
- Kfz. 61 - Rádiós, parancsnoki nagy terepjáró személygépkocsi
- Kfz. 68 - Rádiópózna szállító
- Kfz. 69 - A 3,7 cm PaK 36 páncéltörő ágyú vontatója
- Kfz. 70 - Rajszállító
- Kfz. 81 - A 2 cm FlaK légvédelmi gépágyú lőszerszállító változata
- Kfz. 83 - Könnyű befogófényszórós tehergépkocsi
- Sd.Kfz. 247 - Páncélgépkocsi, mindössze 20 darab készült
Galéria[szerkesztés]
-
Krupp Protze egy tábori konyhával élelmiszerosztás közben Dániában. -
Motorizált Német csapatok oszlopa Lengyelország inváziója során. -
Krupp Protze Sd.kfz. 69, SS Tottenkopf Divízió motorizált egysége, 1941 szeptemberében. -
Krupp Protze Kfz.81 egy 20mm-es flak 30/38 vontatása közben. -
Krupp Protze szerkezete. -
Krupp Protze alváza.
.jpg)
.jpg)
Források[szerkesztés]
- panzerkeil.dre - Jelen szócikk nagy részben megegyezik a Panzerkeil oldalon megtalálható anyaggal, amelynek Wikipédián történő publikálásához az eredeti cikk szerzője hozzájárulását adta.
