Kristo Dako
Kristo Dako | |
Született | 1876. december 24. Görice |
Elhunyt | 1941. december 16. (64 évesen) Tirana |
Állampolgársága | albán |
Házastársa | Sevasti Qiriazi |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Bukaresti Egyetem |
Albánia 9. oktatásügyi minisztere | |
Hivatali idő 1921. december 7. – 1921. december 12. | |
Miniszterelnök | Hasan Prishtina |
Előd | Haki Tefiku |
Utód | Aleksandër Xhuvani |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kristo Dako témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kristo Dako (kɾistɔ dakɔ), az emigrációban használt nevén Christo Anastas Dako (Görice, 1876. december 24. – Tirana, 1941. december 16.)[1] albán publicista, politikus, pedagógus, matematikus.
Az 1900-as évektől romániai, majd amerikai emigrációban szervezte az albán diaszpóra hazafias mozgalmát, több folyóirat szerkesztője, politikai publicisztikák és matematikai tankönyvek szerzője volt. 1921-ben néhány napig Albánia oktatásügyi minisztériumát vezette. Élete hátralévő részében a politika élvonalából visszahúzódva, felesége, Sevasti Qiriazi oldalán az albán oktatásügy fejlesztésén fáradozott, valamint I. Zogu albán király udvari történetírója volt.
Életútja
[szerkesztés]A délkelet-albániai Görice (ma Korça) városában született. Tizenegy éves korában családja Romániába emigrált. Dako 1898-ban ott végezte el a gimnáziumot, majd 1902-ben matematikusi oklevelet szerzett a Bukaresti Egyetemen.[2] Ezekben az években aktív részese volt a bukaresti albán kolónia hazafias társaságai, 1902-től a Shpresa (’Remény’), később a Dituria (’Tudás’) tevékenységének, rövid ideig börtönben is volt.[3] Romániában vette feleségül Sevasti Qiriazit , az albán nőnevelés úttörő alakját, akivel később az Amerikai Egyesült Államokba telepedtek át, ahol Dako beiratkozott az Oberlin College bölcsészkarára.[4] Dako és felesége gyakran hazalátogatott Albániába. 1909 szeptemberében részt vett az elbasani közművelődési tanácskozáson, amelynek döntése értelmében megalapították az első albán tannyelvű tanítóképző intézetet.[5] Végül visszatért Amerikába, és 1913-ban befejezte tanulmányait az Oberlin College-ban. 1913. július 20-án Fan Nolitól átvette a Vatra Amerikai Összalbán Szövetség elnökségét, valamint a szervezet hetilapja, a Dielli (’A Nap’) szerkesztését. 1915-ben albán tannyelvű esti iskolát nyitott a massachusettsi Natickban , valamint elindította az Ylli i Mëngjësit (’Hajnalcsillag’) című folyóiratot, 1916-ban pedig Southbridge-ben a kérészéletű Biblioteka Zëri i Shqipërisë (’Albánia Hangja Könyvtár’) című lapot.[6] Ebben az időszakban több politikatörténeti publicisztikát,[7] valamint albán nyelvű matematikai tankönyveket írt.
Az első világháborút követően hazatértek Albániába. Dako Mihal Gramenóval 1918. július 20-án memorandumot intézett Woodrow Wilson amerikai elnökhöz, amelyben az albánok függetlenséghez való joga mellett érveltek, és felvázolták a Délnyugat-Balkán etnikai képét.[8] 1921–1922-ben Dako az albán nemzetgyűlés haladó párti képviselőjeként politizált.[9] Hasan Prishtina kérészéletű kormányában, 1921. december 7-e és 12-e között oktatásügyi miniszter volt.[10]
Ezt követően visszavonult a politika élvonalából, és feleségével az oktatásügy fejlesztésének szentelték életüket. Erőfeszítéseiknek köszönhetően 1922. október 2-án a korábban Korçában működő Qiriazi-féle leánygimnázium újra megnyitotta kapuit Tiranában, öt évvel később, 1927 októberében pedig a főváros szomszédságában fekvő Kamzában felavatták az intézet új, korszerű iskolaépületét is.[11] Emellett I. Zogu albán király felkérésére megírta az uralkodóról szóló, albánul és angolul egyaránt megjelent első életrajzi összefoglalást.[12] Műkedvelőként szívesen foglalkozott történeti kérdésekkel, az albán nép pelaszg–illír eredetének egyik fő szószólója volt, a görög mitológia isteneinek nevét az albán nyelvből vezette le.[13] Albánra fordította és 1935-ben kiadta Victor Hugo A nyomorultak című regényét (Të mjerët).
1941-ben, néhány nappal hatvanötödik születésnapja előtt hunyt el.[14] Halálát követően családja sorsa rosszra fordult, 1944-ben a kommunista hatóságok ingatlanjaikat elkobozták, a Dako házaspár két fiát, Gjergj Dako sebészdoktort és Skënder Dako mérnököt bebörtönözték.[15]
Főbb művei
[szerkesztés]- Kristo Dako: Cilët janë Shqipëtarët (’Kik azok az albánok?’). Manastir: Shtypshkronja Tregëtare Nërkombëtare. 1911. 37 o.
- Kristo A. Dako: Arithmitikë praktike për shkollat a para (’Aritmetikai gyakorlatok alapiskolák számára’. Elbasan: Lef Nosi. 1911. 192 o.
- Kristo A. Dako: Mësime filltare të algjebrës elementare (’Az elemi algebra első lépései’). Korçë: Shtypshkronja Tregëtare Nërkombëtare. 1912. 94 o.
- Kristo A. Dako: Mësime e para të gjeometrisë elementare për shkollat filltare (’Az elemi geometria első lépései alapiskolák számára’). Manastir: Shtypshkronja Tregëtare Nërkombëtare. 1912. 75 o.
- Kristo A. Dako: Albania: The master key to the Near East. Boston: Grimes. 1919. 290 o.
- Kristo A. Dako: Mjeshtërija për të mësuarë gjuhën anglisht (’Az angol nyelv alapjai tanulók számára’). Boston: (kiadó nélkül). 1920. 95 o.
- Kristo A. Dako: Liga e Prizrenit: E para lëvizje kombtare për të mprojtur tërësinë toksore të Atdheut dhe për të fituar independencën e Shqipërisë shoqëruar me dokumenta zyrtare (A ’Prizreni Liga: A haza területi épségét védelmező, Albánia függetlenségéért küzdő első nemzeti mozgalom hivatalos iratok tükrében’). Bukuresht: Ateliers graphiques. 1922. 57 o.
- Kristo A. Dako: Shënime historike nga jeta dhe vepra e Nalt Madhërisë së Tij Zogu i Parë Mbreti Shqiptarvet (Történelmi jegyzetek őfelsége I. Zogu, az albánok királya életéről és munkásságáról’). Tiranë: Kristo Luarasi. 1937. 150 o.
- Christo A. Dako: Zogu, the first king of the Albanians: A sketch of his life and times. Tirana: Kristo Luarasi. 1937. 164 o.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Dervishi 2012 :107–108. • Elsie 2013 :95. szerint 1878. december 21-én született, és 1941. december 26-án halt meg.
- ↑ Dervishi 2012 :107–108.
- ↑ Elsie 2005 :101–102.; Dervishi 2012 :108.; Elsie 2013 :95.
- ↑ Dervishi 2012 :108.; Elsie 2013 :95., 380. • Elsie Amerikába költözésük időpontját 1907-re teszi, de Dervishi szerint Dako már 1906-tól az Oberlin College hallgatója volt.
- ↑ Jacques 2009 :309.; Dervishi 2012 :108. • Vö. Elsie 2013 :380.
- ↑ Jacques 2009 :305.; Dervishi 2012 :108.; Elsie 2013 :95.
- ↑ Elsie 2013 :95.
- ↑ Jacques 2009 :365–366.
- ↑ Dervishi 2012 :108.
- ↑ Dervishi 2012 :14.
- ↑ Dervishi 2012 :108.; Bakiu 2014 :223.
- ↑ Dervishi 2012 :108.; Elsie 2013 :95. • Vö. Gárdos 1990 :34., 36.
- ↑ Jacques 2009 :34., 68.
- ↑ Dervishi 2012 :108.
- ↑ Elsie 2013 :380.
Források
[szerkesztés]- ↑ Bakiu 2014: Gazmend A. Bakiu: Tirana e vjetër: Një histori e ilustruar. bot. i dytë, i plotësuar. Tiranë: Mediaprint. 2014. ISBN 9789928081018
- ↑ Dervishi 2012: Kastriot Dervishi: Kryeministrat dhe ministrat e shtetit shqiptar në 100 vjet: Anëtarët a Këshillit të Ministrave në vitet 1912–2012, jetëshkrimet e tyre dhe veprimtaria e ekzekutivit shqiptar (’Az albán államiság száz évének miniszterelnökei és miniszterei: Az 1912–2012 közötti minisztertanácsi tagok, életrajzuk és tevékenységük’). Tiranë: Shtëpia Botuese 55. 2012. ISBN 9789994356225
- ↑ Elsie 2005: Robert Elsie: Albanian literature: A short history. London; New York: I.B. Tauris. 2005. ISBN 1845110315
- ↑ Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3
- ↑ Gárdos 1990: Gárdos Miklós: Magyar királyné a tiranai trónon. Budapest: Akadémiai. 1990. = Századunk Emlékezik, ISBN 9630556359
- ↑ Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386