Krími Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Krími Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság
Qrьm ASSR
1921. október 181945. június 30.
Krími Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság címere
Krími Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság címere
Krími Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság zászlaja
Krími Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság zászlaja
Map of Ukraine political simple Oblast Krim.png
Általános adatok
Fővárosa Szimferopol
Terület26 081 km²
Népesség793 700 fő
Pénznem szovjet rubel
Kormányzat
Törvényhozás Legfelsőbb Tanács
ElődállamUtódállam
 Ukrán Szovjet Szocialista KöztársaságKrími Köztársaság 
Commons

A Krími Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság (krími tatár nyelven: Qrьm Avtonomjalь Sovet Sotsialist Respublikasь; oroszul: Крымская Автономная Социалистическая Советская Республика, 1936-ig: Krími Autonóm Szocialista Szovjetköztársaság) az Oroszországi SZSZSZK, majd az Ukrán SZSZK egyik autonóm közigazgatási egysége volt a Krím félszigeten.

Története[szerkesztés]

A Krími Autonóm Szocialista Szovjetköztársaság 1921. október 18-án jött létre az OSZSZSZK egyik autonómiájaként. 1936. december 5-én, az új ("sztálini") alkotmány elfogadásával (a szovjet köztársaságok nevében szereplő jelzők sorrendjének egységesítése miatt) neve Krími Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságra változott.[1]

1942 szeptembere és 1943 októbere között a Krími ASZSZK a náci Németország megszállása alatt állt.[2]

1944–45-ben a krími tatárokat a németekkel való kollaborációval vádolták meg, és nagy többségüket Közép-Ázsiába deportálták.[3][4]

A katonai értelemben vett tényleges együttműködés meglehetősen korlátozott volt, mivel „csak” 9225 krími tatárt vettek fel a németek által kreált tatár légióba,[5] de tény, hogy meglepően gördülékeny együttműködés volt tapasztalható a megszállók és a helyi közigazgatás között. Ez nagymértékben annak volt köszönhető, hogy Alfred Frauenfeld főbiztos, a Krím német kormányzója nem követte felettese, Erich Koch ukrajnai főbiztos brutális bánásmódját a helyi lakossággal szemben, ami kettejük közismert ellentétéhez vezetett.[6] A kényszerrel áttelepített tatárok alkotmányos jogait az 1967. szeptember 5-i rendelettel helyreállították, de a Szovjetunió utolsó napjáig nem térhettek haza.[7]

A Krími ASZSZK-t 1945. június 30-án a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa és az OSZSZSZK Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének rendeletével "lefokozták". átszervezték Krími területté (1946. május 26-án tették hivatalossá). 1954-ben a Krími területet az Ukrán SZSZK-hoz csatolták.[8]

Az ASZSZK-t 1991. februr 12-én egy sikeres népszavazás után az USZSZK kormánya helyreállította.[9] Még ugyanabban az évben a krími kormány függetlenségi nyilatkozatot tett közzé, amelyet az ukrán kormány azonnal elutasított, helyette autonóm státuszt kínáltak fel. 1992. május 6-án megszületett a Krími Autonóm Köztársaság, amely Ukrajna részét képezte a 2014-es, Ukrajna és a legtöbb állam által el nem ismert orosz annexióig.

Közigazgatási beosztás[szerkesztés]

Területek és rajonok (járások) a Krímben, 1921-ben (oroszul)

Az ASZSZK a létrehozásakor, 1921-ben hét körzetre (округ, okrug) oszlott, ezek pedig összesen húsz járásra (район, rajon):

1923 novemberében új beosztás lépett életbe, a köztársaságot 15 járásra (rajon) osztották fel, de számuk már 1924-ben tízre csökkent.

Rajonok etnikai státusszal: krími tatárok (kék), zsidók (indigó), németek (narancs) és ukránok (sárga) lakta területek

1930. október 30-án újabb átszervezés következett, a járások száma 16 lett, emellett négy város köztársasági irányítás alá került, vagyis járási jogú lett. 1935-ben tíz új járást alakítottak és egyet megszüntettek, így számuk 25-re nőtt, majd 1937-ben ismét létrehoztak egyet, így a járások száma 26-ra emelkedett. Ebben az időben egyes rajonok nemzetiségi státusszal rendelkeztek a tatárok, zsidók, németek és ukránok számára, de ez a megkülönböztetés hamarosan megszűnt, a második világháború kitörésekor már nem voltak nemzetiségi járások a Krímben.

A Krími ASZSZK vezetői[szerkesztés]

Államfők[szerkesztés]

A Központi Végrehajtó Bizottság elnökei (1921–1938)
  • 1921. november 7. – 1924. augusztus: Jurij Petrovics Gaven (eredeti nevén Janis Daumanis)
  • 1924. augusztus – 1928. január 28.: Veli Ibraimov
  • 1928. január 28. – 1931. február 20.: Memet Kubajev
  • 1931. február 20. – 1937. szeptember 9.: Iljasz Tarhan (letartóztatva szeptember 8-án)
  • 1937. szeptember 9. – 1938. július 21. Abdul-Dzselil Menbarijev
A Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnökei (1938–1945)
  • 1938. július 21. – 1944. május 18.: Abdul-Dzselil Menbarijev (Sztálin utasítására Közép-Ázsiába deportálták a kollektív büntetés miatt)
  • 1944. május 18. – 1945. június 30. I. N. Szacsova (elnökhelyettes, megbízott elnök)
A Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke Ukrajnában (1991–1994)
  • 1991. március 22. – 1994. május 9. Mikola Vasziljovics Bahrov

Kormányfők[szerkesztés]

A Krími Forradalmi Bizottság elnökei (1920–1921)
  • 1920. november 16. – 1921. február 20.: Kun Béla
  • 1921. február 20. – 1921. november 7.: Mihail Poljakov
A Népbiztosok Tanácsának elnökei (1921–1945)
  • 1921. november 11. – 1924. május 16.: Szahib-Garej Szaid-Galijev
  • 1924. május 16. – 1924. május: I. Goncsarov
  • 1924. május – 1926. március 21.: Oszman Deren-Ajerli
  • 1926. március 21. – 1929. május: Emir Sugu
  • 1929. május – 1937. szeptember 16.: Abduraim Szamedinov (letartóztatva szeptember 17-én)
  • 1937. szeptember 16. – 1942. április 5.: Memet Ibraimov
  • 1942. április 5. – 1944. május 18.: Iszmail Szejfullajev (1942–43-ban a Krím a Harmadik Birodalom megszállása alatt állt)
  • 1944. május 18. – 1945. június 30.: Alekszandr Kabanov
A Minisztertanács elnöke (1991–1993)
  • 1991. március 22. – 1993. május 20. Vitalij Kurasik

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. KnowBySight – Az SZKP és a Szovjetunió történetének kézikönyve
  2. Alan W. Fisher, The Crimean Tatars, 1978, p. 156
  3. line Encyclopedia of Mass Violence: Sürgün: The Crimean Tatars' deportation and exile – Online Encyclopedia of Mass Violence. Massviolence.org. (Hozzáférés: 2014. február 27.)
  4. Subtelny, Orest. Ukraine: A History. University of Toronto Press, 483. o. (2000). ISBN 0-8020-8390-0 
  5. Document reproduced in T.S. Kulbaev and A. Iu. Khegai, Deportatsiia (Almaty: Deneker, 2000), pp. 206–207.
  6. Rees, Biographical Dictionary of the Extreme Right Since 1890, Simon & Schuster, 1990, p. 137.
  7. http://www.iccrimea.org/surgun/sovietdecree1967.html
  8. The Transfer of Crimea to Ukraine. International Committee for Crimea, 2005. július 1. (Hozzáférés: 2007. március 25.)
  9. Day in history – 20 January (Russian nyelven). RIA Novosti, 2006. január 8. [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 6.)

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Crimean Autonomous Soviet Socialist Republic című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.