Ugrás a tartalomhoz

Kovács Miklós (püspök)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kovács Miklós
Erdély püspöke

Született1769. január 16.
Tusnád
Elhunyt1852. október 15. (83 évesen)
Kolozsvár
Felekezetrómai katolikus egyház
Püspökségi ideje
1827. május 24. – 1852. október 15.
Előző püspök
Következő püspök
Szepesy Ignác
Haynald Lajos
A Wikimédia Commons tartalmaz Kovács Miklós témájú médiaállományokat.

Kovács Miklós (Csíkverebes, 1769. január 16.Kolozsvár, 1852. október 15.) erdélyi római katolikus püspök.

Élete

[szerkesztés]
Sírja a gyulafehérvári érseki székesegyház kriptájában.

Bölcseleti és jogi tanulmányait Kolozsváron végezte; innen Nagyváradra ment, ahol a növendékpapok közé lépett. 1794-ben áldozópappá szentelték föl; később a nagyváradi növendékpapok gyóntatója, hitszónoka s hittanára lett. Bihar vármegye megválasztotta táblabírájának, 1814-ben kanonokká nevezték ki. 1822-ben a pozsonyi országgyűlésen mint a nagyváradi káptalan követe lépett föl és több küldöttségnél mint szónok szerepelt. 1824-ben prépost és debreceni plébános, 1827. május 24-én erdélyi püspök lett; nemsokára valóságos belső titkos állami s erdélyi főkormányszéki tanácsosnak, a könyvvizsgáló bizottság elnökének és az erdélyi katolikus iskolák és intézetek főigazgatójának nevezték ki.

Különösen kitűnt nemes célokra tett adományaival, amelyek 1847-ig 157 250 forintot tettek ki; többek közt az Erdélyi Múzeumra 12 500 forintot, a Magyar Tudományos Akadémia részére 100 aranyat adott; a később, leginkább az erdélyi szabadságharc alatt elpusztult templomok és intézetek felépítésére adott összeg a 150 000 forintot meghaladja. Érdemeiért 1847-ben V. Ferdinánd királytól a Szent István-rend középkeresztjét nyerte.

Színes arcképe[1]

Művei

[szerkesztés]
  • Ad clerum populumque occasione solemnis suae inaugurationis Albo Carolinae anno 1828, die 16. Aprilis. Claudiopoli
  • Literae pastorales in negotio mixtorum matrimoniorum ad clerum suae dioecesis dimissae 1841 (Fasciculi Ecclesiastici 1842. II. 233. l.)

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]


Előde:
Szepesy Ignác
Utóda:
Haynald Lajos