Kovacsóczy István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kovacsóczy István
Erdélyi Fejedelemség kancellár
Hivatali idő
1622 1634
Előd[1]
Utód[2]

Született ?
Elhunyt1634. október
Görgény vára

Házastársa Thelegdy Zsófia
Foglalkozás politikus
Vallás katolikus

Körtvefájai Kovacsóczy István (? – Görgény vára, 1634. október) erdélyi nemesúr, 1622–1634 között erdélyi kancellár.

Élete[szerkesztés]

Apja a Báthory Zsigmond által kivégeztetett Kovacsóczy Farkas kancellár volt, anyja Harinai Farkas Kata.

1608-tól Fehér vármegye főispánja volt; 1610-ben a Kendi–Kornis összeesküvésben való részvétele miatt elvesztette tisztségét. Bethlen Gábor titkáraként több diplomáciai megbízást teljesített: 1614-ben a pozsonyi országgyűlésre, 1616-ben és 1620-ban Prágába a császárhoz utazott. 1616-ban kancelláriai titkár lett. Péchi Simon letartóztatása után 1621-ben megbízottként vezette a kancelláriát, majd 1622-ben kancellárrá nevezték ki. Műveltségével kivívta a kortársak tiszteletét.

1624-ben Bécsbe utazott a nikolsburgi békeszerződés végrehajtására. 1625-ben Mikó Ferenccel együtt Bécsbe utazott Bethlen és II. Ferdinánd lánya, Cecília házasságának előmozdítására, majd miután a tárgyalások eredménytelenül zárultak, Berlinbe utaztak, hogy ott megkérjék Brandenburgi Katalin kezét. Bethlen és a német hercegnő házassági szerződését is Kovacsóczy és Mikó írták alá a fejedelem nevében.

1625-től Marosszék[3] főkapitánya, 1627-től Torda megye főispánja is.

1630-ban Bethlen Istvántól zálogba kapta Görgény várát. 1632-ben I. Rákóczi György Kendilónát adományozta neki.

Felesége Thelegdy Zsófia volt, Kata nevű lányát Derzsi Petky Ferenc vette feleségül. Fiúutód hiányában ő volt a körtvefáji Kovacsóczy család utolsó tagja. Könyvtárát a kolozsvári jezsuitákra hagyta.

Munkája[szerkesztés]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. Péchi Simon letartóztatása után (1621) a kancelláriát Kovacsóczy István vezette, de csak 1622-ben kapott kinevezést
  2. Kovacsóczy István halála után a kancelláriát 1644-ig az ítélőmester Kassai István vezette.
  3. Trócsányi (1980) szerint Háromszék, Lázár (1889) és Balogh (2005) szerint Marosszék

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]