Kotacu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Modern japán kotacu
Az elektromos kotacu alja
Fűtéstípusok

A kotacu (炬燵?) egy alacsony, fából készült asztal, aminek a keretét futonnal vagy nehéz takaróval borítják, majd erre ráhelyezik az asztallapot. Az asztal alatt található egy hőforrás, amit gyakran magába az asztallapba építenek bele.[1] A kotacut szinte kizárólag csak Japánban használják, de hasonló eszközök máshol is fellelhetők.

Történelem[szerkesztés]

A kotacu története a 14. században, a Muromacsi-korban kezdődött.[2][3] Eredete egy japán tűzhelyfélére vezethető vissza, amit irorinak neveznek. Akkoriban a hagyományos japán háztartásokban főleg faszenet használtak főzéshez, fűtéshez illetve az irori fűtéséhez is.[2] A 14. századra az irorihoz olyan párnaféléket, vezettek be, amin ülni lehetett, így a tűzhelynek a főzés mellett ülési funkciója is lett. Az asztallap tetejére egy oki nevű paplant helyeztek, ami benntartotta és megakadályozta a szénégető által termelt hő szétterjedését.[4][5] Ez volt a korai őse a modern kotacunak, amit hori-gotacunak neveztek. A hori-gotacu (掘り炬燵) szó a 掘-り(hori) kandzsiból származik, aminek a jelentése árok, ásás, a 炬 (ko) jelentése fáklya vagy tűz, a 燵 (tacu) pedig lábmelegítőt jelent.[2][6]

A hori-gotacu formája az Edo-kor során, a 17. században kis mértékben megváltozott. Ilyen változtatás volt például, hogy az irori körüli padlót négyzet alakban leásták a földbe. A falapot e köré helyezték és így egy tűzhely jött létre. A takaró most is a lap tetejére került, ami alá be lehetett ülni melegedni.[2]

A mozgatható kotacut később a hori-gotacu koncepciója alapján készítették el. A japán házakban ezzel a kotacuval együtt jelent meg a tatami nádszőnyegnek népszerű használata. Ahelyett, hogy a faszenet az iroriba helyezték volna, egy agyagedénybe rakták, amit a tatamira tettek, így a kotacu hordozhatóvá vált.[2] Ez a már modernebb stílusú kotacu az oki-gotacu néven ismert. Az oki-gotacu (置き炬燵) szó az 置き (oki) kandzsiból származik és a jelentése elhelyezés, a 炬 azt jelenti, hogy fáklya vagy tűz, a 燵 pedig lábmelegítőt jelent.[7]

A 20. század közepén a faszenet, mint hőforrás felváltotta a villamos energia. Ahelyett, hogy a mozgatható faszénnel teli agyagedényt tették a kotacu alá, elérhetővé vált, hogy elektromos fűtésű eszközt csatoljanak közvetlenül a kotacu keretéhez. Így a kotacu teljesen mobillá vált az elektromosság által és japán háztartások alapvető része lett.[2][8]

Típusok[szerkesztés]

Manapság kétféle kotacut használnak Japánban, a fűtés kialakításától és típusától függően:

  • Elektromos: A modern stílusú kotacu (oki-gotacu (置き炬燵?)) egy olyan asztal, aminek az alsó felére egy elektromos fűtőeszköz van csatolva. Ez fejlődött ki abból, mikor az asztal alatt egy forró szénnel teli agyagedény volt elhelyezve.[2] A kotacu általában egy vékony futonon van. Egy másik vastagabb futon a kotacu kerete fölé van helyezve, ami felett pedig az asztallap van. Az elektromos fűtőelem, ami az asztal aljára van szerelve, felmelegíti a paplan alatt lévő teret.
  • Szénégetésű: A hagyományosabb típusú (hori-gotacu (掘り炬燵?)) egy olyan asztal, amelyet süllyesztett padló fölé tesznek. A mélyedés a padlóban van és körülbelül 40 cm mély. A szénégető vagy a gödör alján, a falában vagy, ahogy a modern típusú kotacunál az asztal keretéhez van csatlakoztatva. Léteznek süllyesztett kotacuk elektromos fűtéssel is.

Használat[szerkesztés]

A 21. században általában elektromos fűtőelemet szerelnek a kotacu keretéhez. A keret ma már nem csak fából készül, hanem lehet műanyagból vagy más egyéb anyagból is. Általában takarót (vagy sitagake) terítenek a keret és a fűtőelem illetve az asztallap közé. Ez a takaró egy másik nehezebb takaróval van lefedve, amelyet kotacu-gakénak (火燵掛布) neveznek. A kotacu-gakék dekoratív jelleggel is bírnak, ezért gyakran úgy választják ki őket, hogy megfeleljenek a lakás berendezéséhez.[9] Földön vagy pedig úgy nevezett zabuton párnákon lehet helyet foglalni úgy, hogy az ott ülők lábai az asztal alatt vannak, altestüket pedig befedi a takaró. A kotacut akkor tervezték meg, mikor az emberek túlnyomórészt hagyományos japán stílusú ruhát hordtak, mivel a kimonó alján keresztül a meleg bejuthatott majd a nyak körül távozott, így fűtve az egész testet.

A legtöbb japán ház nincs úgy hőszigetelve, mint a nyugati lakóházak és nincs központi fűtés sem, így elsősorban a helyiségek fűtésére koncentrálnak. A fűtés a szigetelés hiánya és a huzatos házak miatt igen drága. A kotacu viszonylag egy olcsó módja annak, hogy télen melegben lehessenek az emberek, mivel a futonok benntartják a meleg levegőt.[10] Nyáron a takarót le lehet venni és így a kotacu egyszerű asztalként is funkcionál.

A kotacu alatt akár aludni is lehet, de inkább csak a rövidebb szundítás ajánlott, mivel több okból is veszélyes lehet. Előfordulhat, hogy nincs befedve a test, ezért, és az egyenlőtlen fűtés miatt fenn áll a megfázás veszélye. Az asztal alacsonysága miatt is veszélyes, mivel alvás közben előfordulhat, hogy véletlenül hozzáér a fűtőelemekhez az ember miközben forgolódik és megégeti. Hagyomány szerint a gyerekeknek azt szokták mondani, hogy ha a kotacu alatt alszanak, meg fognak fázni. Azonban háziállatok, mint például macskák gyakran alszanak a kotacu alatt, ráadásul elég kicsik ahhoz, hogy tökéletesen aláférjenek.

A téli hónapokban Japánban a kotacu gyakran a mindennapi élet központjává válik. Esténként a családtagok összegyűlnek a kotacu körül, hogy együtt egyenek, tévézzenek, játsszanak és beszélgessenek, miközben a lábukat melegen tartják.

Más országok[szerkesztés]

Egy hasonló asztalt Iránban is használnak, aminek a neve korsi.

Egy másik hasonló tárgyat, úgynevezett sandalit már évszázadok óta használják széles körben Tádzsikisztánban és Afganisztánban. Még most is sok hagyományos házban egy meleg családi étkezőhelyként funkcionál.[11]

Spanyolországban és Portugáliában is van hasonló tárgy, aminek "mesa camilla" a neve, ez egy kis kör alakú asztal egy "brasero" fűtőelemmel az aljára szerelve.

Kínában és Koreában hagyományosan padlófűtést (ondol) használnak, de léteznek hasonló eszközök.

Források[szerkesztés]

  1. Find words:kotatsu. Denshi Jisho. (Hozzáférés: 2014. április 19.)
  2. a b c d e f g kotatsu Archiválva 2014. február 8-i dátummal a Wayback Machine-ben definition
  3. Buckley, Sandra. Encyclopedia of contemporary Japanese culture. New York, NY: Routledge, 267–268. o. (2002) 
  4. Dunn, Charles. Everyday life in Traditional Japan. Vermont and Japan: Charles E. Tuttle Co., 159–160. o. (1972) 
  5. Tourist Industry Division Ministry of Transportation. JAPAN The Official Guide. Japan: Japan Travel Bureau, 25. o. (1953) 
  6. Nihongo 101- horigotatsu. [2012. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 19.)
  7. Nihongo 101. [2012. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 19.)
  8. How the Japanese heat their homes in the winter. [2013. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 19.)
  9. http://www.designbyaika.com/introduction-to-kotatsu-kotatsugake/
  10. "kotatsu." Encyclopedia of Contemporary Japanese Culture. New York: Routledge, 2002. 267-68. Print.
  11. Jessica Barry: Afghanistan: Sandali stoves, a blessing and a curse. ICRC. (Hozzáférés: 2014. április 19.)

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Kotatsu című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.