Koszmosz–51

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Koszmosz–51 (oroszul: Космос–51), a Koszmosz műholdak a szovjet műszeres mesterséges DZS-MT műhold-sorozata tagja. Technológia műhold, a meteorrajok tanulmányozására indították.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fő programja az új elektromos tájolási műszer (csillagászati) technikai próbája, elősegítve a mozgáselemek (emelkedés-süllyedés, balra-jobbra tolódás, közelítés-távolodás) tökéletesítését. Az emberes űrkutatási program végrehajtását segítette.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az OKB–1 tervezőirodában kifejlesztett és építését felügyelő műhold. Üzemeltetője a szovjet Akadémia.

1964. december 9-én a Kapusztyin Jar rakétakísérleti lőtérről a Majak–2 indítóállásából Koszmosz–2I (63SZ1) típusú hordozórakétával juttatták pályára. Az orbitális egység alacsony Föld körüli pályán teljesített szolgálatot. A 92,4 perces, 48.7 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya elemei: perigeuma 259 kilométer, az apogeuma 530 kilométer volt. Hasznos tömege 350 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátor és napelemek kombinációja.

Programja megegyezett a Koszmosz–31-el. Meghatározott űrkutatási és katonai programot hajtott végre, adatgyűjtést folytatva a Föld sugárzási övezeteinek vizsgálatához. Műszerezettsége a belső térben különféle számlálók, a külső felületen árnyékolással ellátott szcintillációs számlálót helyeztek el. Szolgálatával hozzájárult a különböző űrtechnikák fejlesztéséhez.

1965. november 14-én földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon visszatért a Földre.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Koszmosz–50

Koszmosz-program
1964-1965

Utódja:
Koszmosz–52