Koszmosz–320
| Koszmosz–320 | |
| Gyártó | Pivdenne |
| Típus | DS-MO |
| Indítás dátuma | 1970. január 16. |
| Indítás helye | Kapusztyin Jar |
| Hordozórakéta | Koszmosz–2 hordozórakéta |
| COSPAR azonosító | 1970-005A |
| SCN | 04301 |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Koszmosz–320 (DSZ-MO) (oroszul: Космос 320) a szovjet Koszmosz műhold-sorozat tagja. Technikai műhold, a meteorológiai műhold technikai próbája.
Küldetés
[szerkesztés]A Föld mágneses erőterét kutató és meteorológiai méréseket végző űreszköz. Feladata a felhőzet, a hóréteg és a jégmezők eloszlásának vizsgálata, a földfelület és a felső felhőrétegek hőmérsékletének, a Föld és az atmoszféra hőegyensúlyára jellemző adatok mérése. Modernizált felderítő/mérő eszközök kísérleti programjával további adatokat szolgáltatott a katonai (polgári) Metyeor-rendszer kiépítéséhez.
Jellemzői
[szerkesztés]A VNIIEM (oroszul: Всесоюзный научно-исследовательский институт электромеханики (ВНИИ ЭМ) филиал) tervezte, építette. Üzemeltetője a moszkvai (Госкомитет СССР по гидрометеорологии) intézet.
1970. január 16-án a Kapusztyin Jar rakétakísérleti lőtér Majak–2 indítóállásából Koszmosz–2I (63SZ1) típusú hordozórakétával juttatták Föld körüli pályára. Az orbitális egység pályája 89,8 perces, 48,4 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 298 kilométer, apogeuma 240 kilométer volt. Hasznos tömege 375 kilogramm, háromtengelyesen a Földre stabilizált. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai, illetve a felületét burkoló napelemek energiahasznosításának kombinációja (földárnyékban puffer-akkumulátorokkal).
A Koszmosz–149 programját folytatta. Háromcsatornás optikai űreszköz, pályasíkjában a Föld felső légkörének vizsgálatát automatikus program szerint végezte. Az optikai eszközök képalkotását digitális jelekké alakította, tárolta, majd adó pozícióban a földi vevőállomásokra továbbította. Az elhelyezett műszerek mikrometeorit-állapotvizsgálatot, méréseikkel sugárzási térképet készítettek. Az objektum 1,2 méter átmérővel, 6,5 méter magassággal rendelkezett. Stabilitásának, belső hőmérsékletének, állandóságának köszönhetően nagy pontosságú, értékelhető méréssorozatot tudott végezni. 10-15 kilométer pontossággal határozta meg a Föld felső légkörének helyzetét.
1970. február 10-én 25 napos programját befejezve földi parancsra belépett a légkörbe és megsemmisült.
Források
[szerkesztés]- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- Koszmosz–320. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. május 8.)
- Koszmosz–320. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 8.)
|
Elődje: |
Koszmosz-program |
Utódja: |
