Kontytető

A kontytető (kontyolt vagy kontyos tető) a sík magastetők egyik, alak szerinti fajtája. Négy azonos vagy különböző hajlású, összemetsző tetősíkkal és gerinccel határolt, többé-kevésbé derékszögű négyszög alaprajzú tető. Két altípusa az oromzatos kontytető és a csonka kontytető.

Magyarországon[szerkesztés]

A 19. század végéig Dél- és Délnyugat-Dunántúl, Északkelet-Magyarország és az Alföld keleti peremén, illetve Erdélyben a domináns forma volt és ma is gyakori. A keleti országrészeken valószínűleg a taposott szalmatető miatt volt célszerű.^[1]

Helyi változata a matyó községekben Mezőkövesd, Szentistván, Tard) szokásos üstökös tető (buggyos tető). Ebben az ágasos-szelemenes tetőszerkezethez kapcsolódó tetőformában különböző szerkezeti megoldásokkal a ház oromzata elé ugró, a ház elejét védő, domborúan hajlított tetőzetet, üstököt alakítanak ki. A kutatások szerint ez a típus a 18–19. században viszonylag elterjedt volt, de csak a matyó falvakban maradt fenn.^[1]

Szokásos tulajdonságai[szerkesztés]

Szerkezete lehet szelemenes, torokgerendás vagy szaruállásos. Jellemzően a kontytető az összetett tetőszerkezetek alapja.^[2] Tetőtér-beépítésre a nyeregtető, a kontytető és a csonka kontytető a legalkalmasabb. Egy főfali térdfal felhúzásával mindhármat úgy alakíthatjuk át, hogy a kihasználható belmagasság megnövekedjen. Azt, hogy a tető alkalmas-e a beépítésre, jelentősen befolyásolja a tető hajlásszöge is. A legalkalmasabb a 35–55 fok közötti szögek.^[2]

Tetőlécezése[szerkesztés]

A fenyő tetőlécek keresztmetszete általában 2,4x4,8 cm. Ezekre kerülnek a tető- vagy betoncserepek. A tetőlécezés a taréjszelemennel és az eresszel párhuzamos, azaz derékszöget zár be a szarufákkal.^[2]

Megvilágítása[szerkesztés]

Megvilágításának formái a tetősík ablakok, az oromfali ablak, az üvegezett tetőterasz és az álló tetőablak. Ezeket gyakorta a műemlékvédelmi előírások is szabályozzák.^[2]