Konceptuális művészet
A konceptuális művészet (angolul: conceptual art), azaz fogalmi, gondolati művészet az 1960-as évek közepe táján kialakuló irányzat, mely szakít a művészi kommunikáció hagyományos tárgyias formáival, és a gondolati tényezőket helyezi előtérbe,[1] vagyis a gondolatot elsődlegesnek vallja valamely mű megvalósításában.[2]
Társadalmi háttér
[szerkesztés]Eltűnt az 1960-as évek optimizmusa, többek között: Kennedy halála, a vietnámi háború, Martin Luther King halála, feketék és fehérek közötti ellentétek és a diáklázadások miatt.
A mozgalom története
[szerkesztés]Az uralkodó minimalizmus ’68-ban ellentmondásos helyzetbe került. Világossá vált, hogy az avantgárd konzervatívvá vált. Materialista lett, innovációjuk, utópista hitük a technikában nevetséges lett. A minimalizmusban a modernizmus totális rendszere nyilvánult meg. Optikai, formalista l’art pour l’art elvük erőteljes ellenkezést váltott ki. Tény, hogy az a fajta monokróm, csak önmagára utaló, bezárkózó, elitista festészet, amit a monokrómia képviselt az 1970-es évek elején, valóban nem tudott reagálni a változásokra. Ezért mondta John Perro, minimal art művész: „jelenleg többre van szükségünk, mint csöndes kockákra, üres vásznakra és ragyogóan fehér falakra. Betegek vagyunk a hideg terektől, monokróm felhőkarcolóktól, az olyan enteriőröktől, melyek inkább kulcstároló dobozokra, mint életre alkalmas szobákra emlékeztetnek.” Az egész minimal art sterilizáltsága rendkívülien irritáló volt ezen nemzedék számára.
A koncept art a hatvanas években született, a minimal art folytatásaként alakul ki. Kosuth Egy és három szék c. műve keletkezésétől számítják a mozgalom születését. A kezdet 1965, és kb. ’75-ig tartott (Magyarországon inkább ’78-ig). 1981-ben már posztkonceptuális művészetről beszélnek. A ’80-as – ’90-es évek végén újra felütötte fejét a koncept és a konceptuális művészet
Az irányzat jellemzői
[szerkesztés]A szűkebb kosuthi értelemben vett conceptual art tisztán formalista, analitikus vallomás a művészetről (az alapul vett analitikus filozófia példájára vezette be Terry Atkinson 1970-ben az analytical art, vagyis analitikus művészet elnevezést). Azok az alkotók, akik ebbe az irányzatba tartoznak tagadnak minden referenciális kapcsolatot a látható, tapintható „valósággal”, semmit sem kívánnak közölni a világról, hanem – elsősorban a modern nyelvfilozófiától indíttatva – tevékenységüket a művészi nyelv, a művészetfogalom és különféle konceptuális kérdések vizsgálatára szűkítik. Renato Barilli olasz művészettörténész ezt nevezi tautologikus (feleslegesen ismétlő) konceptualizmusnak, megkülönböztetve a szélesebb értelemben, úgynevezett „misztikus konceptualizmustól”, melybe már többek között a concept art is beletartozhat. A 60as és a 70es években a feminista nőművészek conceptuális művészeti módszereket használtak a szövegeikben, kiállításaikban, fotóikban és a performanszaikban.
Koncept art művészek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Sebők Zoltán: Conceptual art Archiválva 2014. november 9-i dátummal a Wayback Machine-ben. Szócikk az Artportal.hu minilexikonjának lapjain. Hiv. beill.: 2014-11-30.
- ↑ Művészeti kislexikon. Budapest :Corvina, 2006. Koncept art szócikket lásd 123. p.
További információk
[szerkesztés]- Drozdik Orsolya: Individuális mitológia. Konceptuálistól a posztmodernig; Gondolat, Bp., 2006
- Elképzelés. A magyar konceptművészet kezdetei. Beke László gyűjteménye, 1971; szerk. Beke László; Nyílt Struktúrák Művészete Egyesület OSAS–tranzit.hu, Bp., 2008
- Attalai Gábor: Konceptuális művek, 1969–85; szöveg Fehér Dávid; Vintage Galéria, Bp., 2013
- Alfejezetek a magyar konceptuális művészet első fejezetéből; szerk. Tóth Árpád; Neon Alapítvány, Bp., 2014
- Peternák Miklós: koncept.hu. A konceptuális művészet hatása Magyarországon; Paksi Képtár–C3 Alapítvány, Paks–Bp., 2014
- Marina Abramović: Aki átment a falon. Önéletrajz; közrem. James Kaplan, ford. Nagy Ágnes; Athenaeum, Bp., 2021
