Kolpasevo
| Kolpasevo | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Föderációs alany | Tomszki terület | ||
| Rang | város | ||
| Alapítás éve | 1670-es évek | ||
| Városi jogokat kapott | 1938 | ||
| Irányítószám | 636460 | ||
| Körzethívószám | 38254 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 23 209 fő (2018. jan. 1.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Időzóna | omszki idő, krasznojarszki idő | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Kolpasevo
Pozíció Oroszország térképén
| |||
 é. sz. 58° 19′, k. h. 82° 55′Koordináták: é. sz. 58° 19′, k. h. 82° 55′ | |||
Kolpasevo
Pozíció a Tomszki terület térképén
| |||
| Kolpasevo weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kolpasevo témájú médiaállományokat. | |||
_(2006).png)
Kolpasevo (oroszul: Колпашево) város Oroszország Tomszki területén, Nyugat-Szibériában, a Kolpasevói járás székhelye.
Népessége: 24 124 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]
Elhelyezkedése[szerkesztés]
A Tomszki terület délnyugati részén, Tomszk területi székhelytől 320 km-re északnyugatra, (légvonalban 270 km-re), az Ob jobb partján, a Kety torkolata közelében. A város egyik fő gondja az elérhetősége. Tomszkba csak az Ob bal partján vezet országút, Kolpasevo viszont a jobb partra épült, és a folyón nincs híd. Nyáron komppal lehet átkelni, télen pedig a folyó jegén kijelölt úton. Tavasszal és ősszel, jégzajláskor a város el van vágva a túlsó parttól.[3]
Lényegében folytatása a városnak – és önkormányzati szempontból hozzá is tartozik – a néhány kilométerre fekvő Togur falu, régi jelentős település.
Története[szerkesztés]
A település az 1670-es években keletkezett. Korai történelme a Kety folyón egykor kelet felé vezető vízi úthoz kapcsolódik. A 17-18. században ezt az utat használták a Kínába utazó cári követek, Vitus Bering és Alekszej Csirikov kamcsatkai expedíciói, valamint a keletre tartó orosz telepesek is.
A közeli Togur a 19. században a Középső-Ob mentén szélesen elterülő Narim-vidék jelentős települése, maga a Narim-vidék pedig száműzetések helyszíne volt, és az maradt a 20. század első felében is. Togur mellett Kolpasevo csak az 1920-as évek elején jutott fontos szerephez: járási székhely lett, posta- és távíróállomása és az Obon kikötője működött. 1932-ben egy újonnan létesített magasabb szintű közigazgatási egység, a Narimi körzet központja lett és 1938-ban városi rangot kapott.
A Narimi körzet (1932–1944, Нарымский округ, Narimszkij okrug) a tömeges száműzetés helyszíne volt. 1932-ben hat, 1939-ben már tizenkét járás tartozott hozzá. 1931-től kezdtek érkezni területeire az úgynevezett „különleges áttelepülők” (oroszul szpec-pereszelenci) első hullámai. Így nevezték a Szovjetunióban a kolhozosítás és az ún. „kuláktalanítási” kampány idején a megbízhatatlannak bélyegzett, otthonukból Szibéria zord éghajlatú vidékeire kitelepített embereket, családokat. Egy korabeli hivatalos jelentés szerint már az első évben, 1931 májusa és 1932 júniusa között 43 852 családot telepítettek át a Narimi körzetbe.[4] Közülük került ki a körzet lakosságának jelentős része. A járási hatóságok (komendatúrák) felügyelete alatt irtották az erdőt, művelés alá vették a földeket, településeket alapítottak, építették az első utakat és magát Kolpasevót is. A második világháború idején deportált lengyelek és száműzött volgai németek csatlakoztak hozzájuk. A körzetbe az 1930-as és 1940-es években kényszermunkára irányítottak összlétszámát közel félmillióra becsülik.
1944 augusztusában a Narimi körzet helyett megalakult a Tomszki terület, és Kolpasevo ismét járási székhely lett. A világháború idején az európai országrészből több nagyvállalatot evakuáltak a városba. 1948 elején megszervezték a kolpasevói geofizikai expedíciót, és később a járásban kőolajlelőhelyeket is találtak. 1956-ban megalapították a város egyik legnagyobb ipari létesítményét, a Metaliszt gépgyárat, mely később a Tomszk székhelyű Szibkabel Rt. része lett. 1978-ban elkezdődött egy új, megnagyobbított repülőtér építése. Az 1990-es válságos években azonban a város fejlődése megállt, több fontos üzeme megszűnt. A közlekedés jelentős javítására, a helyi Ob-híd megépítésére azóta sem nyílt esély.
„A kolpasevói jar”[szerkesztés]
A város 1979-ben szomorú hírnévre tett szert, amikor a magas folyóparton („kolpasevói jar”) előkerültek a Narimi körzeti NKVD börtönében meghaltak és kivégzettek maradványai. Az évek során mintegy 4000 ember holttestét a börtönudvaron ásott gödrökbe temették.
Azóta a börtönépület és később az udvar is eltűnt a folyómeder állandó változásai miatt. A partot fokozatosan alámosta a folyó és 1979 májusában elmosta a sírhelyeket is, melyek már közvetlenül a part vonalában voltak. A maradványokat – köztük mumifikálódott holttesteket is (a gödrökbe meszet szórtak) –, részben elsodorta a víz, részben eltüntették a hatóságok gyors „tisztítási műveletei”.[5][6]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. december 4.)
- ↑ Колпашево, паромная переправа (aos1986.livejournal.com, 2013-11-22. Hozzáférés: 2021-12-01)
- ↑ Тёмные страницы (kolpashevo.net, hozzáférés: 2021-12-01)
- ↑ Колпашевский яр (A tomszki emlékmúzeum portálja, nkvd.tomsk.ru, hozzáférés: 2021-12-02)
- ↑ Земля томская (A tomszki könyvtár helytörténeti honlapja, kraeved.lib.tomsk.ru, hozzáférés: 2021-12-03)
Források[szerkesztés]
- Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izdatyelsztvo Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija. ISBN 5 85270 026 6 (1994)
- Колпашевское городское поселение (A városi önkormányzat honlapja, hozzáférés: 2021-12-01)
- История района (A járás hivatalos honlapja, hozzáférés: 2021-12-01)
- История (kolpashevo.net, hozzáférés: 2021-12-02)
További információk[szerkesztés]
- Сергей Пархоменко: «Памятник Колпашевскому яру есть. Это помойка» (tv2.today, 2019)
