Kokesi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Kokeshi szócikkből átirányítva)
Kokesi

A fából esztergált vagy faragott Kokesi (こけし) babák Japán északi részéről származnak. Elnagyolt fejjel, néhány ecsetvonással ábrázolt arccal és végtagok nélküli testtel rendelkeznek.

Eredet és elnevezés[szerkesztés]

Az első kokesi babákat az Edo-korban, a kidzsi-ja fafaragók alkották meg, akik eredetileg háztartási edények készítésével és értékesítésével tartották fenn magukat. Tóhokuban rengeteg onszen (meleg vízű forrás) található: az ezekhez látogató turistákat a pihenés mellett a különböző szuvenírek is vonzották. Ennek alapján jött az ötlet a fafaragók részéről, hogy olyan emléktárgyat készítsenek, ami valamiféle jelentést hordoz, és változatos formái révén tartós érdeklődésre tarthat számot.[1]

A babák gyermekjátékokként is funkcionáltak, emellett pedig spirituális jelentőséggel bírtak: az egészséges gyermekáldást vagy a jó termés eljövetelét segítették, illetve a babona szerint jó benyomást tesz az istenekre, ha egy gyermek kokesi-vel játszik a házban. Amellett, hogy rendkívül díszesek, a hiedelem szerint a tűzvészek ellen is védelmet nyújtanak. A babákhoz gyakorta felhasznált mizuki fa ugyanis szó szerint annyit tesz: „vízfa”. Magas nedvességtartalommal rendelkezik, így sok japán hisz benne, hogy az ebből készült kokesik segítenek megvédeni otthonukat a tűztől. Így hát nemigen találni olyan japán családot, akiknek ne lenne birtokában legalább egy belőlük. Él egy elképzelés arról is, miszerint az eredetileg festetlenül eladott figurák masszázseszközként szolgáltak a fürdők vendégeinek.

Maga a kokesi elnevezés a mai napig nem tisztázott.[2] Az egyik elmélet szerint a fa (木 ki, ko) vagy a kicsi (小 ko), és a baba (芥子 kesi) kandzsik összetételéből származik. A szó leírására a Japán Kokesi Kiállítás (全国こけし大会) a hiraganával való jelölést fogadta el 1939-ben.

Kokesi művész munka közben

Készítésük[szerkesztés]

A kokesik többféle fából készülhetnek. A felhasznált fa meghatározza a baba karakterét a szín és szemcseméret által, valamint befolyásolja az őt készítő mester munkájának kimenetelét is. A legelterjedtebb a sötétebb színű cseresznyefa, a japán juhar, illetve a világosabb színű, fent említett mizuki. A fa pár hónapnyi, illetve akár több évig tartó kültéri szárítás után kerül feldolgozásra. A mester esztergapad segítségével forgatja és faragja az anyagot a kívánt formára, végül simára csiszolja. A test és a fej külön készül, ezeket egy dugó segítségével csatlakoztatják egymáshoz. Ezután kerül sor az arc és a kimonó mintájának kézzel történő felfestésére. A festék megszáradása után méhviasszal vonják be a figurát.

A munkálatokat általában több ember végzi. Azt a művészt, aki egyedül lát el minden feladatot, kokesi-kódzsin-nak nevezik.[1] Ő vágja ki a szükséges fát és készíti elő: megfelelő méretűre alakítja, és eltávolítja róla a felesleges anyagot. Maga az esztergálás nem csak fizikailag, de szellemileg is igen megterhelő feladat. A mesterek ezért gyakran osztják be úgy munkájukat, hogy egyik nap az alapot készítik el, és csak másnap foglalkoznak a festéssel, mivel karjaik túlságosan elfáradnak ahhoz, hogy biztos kézzel foghassák az ecsetet.

Már a kidzsi-ja művészek is fogadtak tanítványokat: gyakran saját gyermekeiknek, illetve feleségüknek adták át a kokesik készítésének művészetét.

Típusok[szerkesztés]

A japán népművészet egyik ágának tekintett babáknak két fajtája van: a hagyományos (伝統こけし dentó-kokesi) és a kreatív kokesi (新型こけし singata-kokesi).

Hagyományos kokesik

Hagyományos kokesi[szerkesztés]

Alkotói többnyire vidéken tevékenykednek. Műveik egyszerűen megformáltak, kerek fejjel és hengeres, végtag nélküli testtel rendelkeznek. A korábbi ningjó-kkal ellentétben már ismert mesterek alkotásai, akik a baba aljára írják kézjegyüket. Amennyiben a baba több ember munkája, a festést végző művész nevét viseli magán.[1] Érdekesség, hogy a hagyományos kokesik mindegyikét lányként tartják számon.

Tizenegy alkategóriáját különböztetjük meg, ezeknek meghatározott készítési technikája és formai jegyei vannak, amelyek generációról generációra öröklődnek az adott régió mesterei között. Gyakran kapcsolhatóak egy, vagy akár több fürdőhöz is[3], elnevezéseik a következők:

  • Cucsiju (土湯系)
  • Jadzsiró (弥治郎系)
  • Tógatta (遠刈田系)
  • Naruko (鳴子系)
  • Szakunami (作並系)
  • Zaó Takaju (蔵王高湯系)
  • Hidzsiori (肘折系)
  • Kidzsijaama (木地山系)
  • Nambu (南部系)
  • Cugaru (津軽系)

A legdominánsabbnak a Naruko típus tekinthető. Eredetileg Mijagi prefektúrából származik, de megtalálható Akita, Ivate és Jamagata prefektúrában is. Naruko fürdőfalujának fő utcája a Kokesi utca nevet viseli, tele olyan üzlettel, amiket maguk a kokesi faragók üzemeltetnek.

Két különböző kreatív kokesi

Kreatív kokesi[szerkesztés]

A második világháború után jelentek meg.[4] Nem köthetők egy konkrét régióhoz sem, alkotóik inkább a városokban élnek. Ezekre a babákra is jellemző a végtag nélküli test, de művészeik sokkal szabadabban alkotják meg formájukat, mintáikat és színeiket. Testük ezáltal formásabb, hajat viselnek, valamint kimonóik is exkluzívabb megjelenést kaptak. A kreatív kokesik alkotójuk jellegzetes stílusának képviselői.

Kokesi kiállítás Seattle-ben

Gyűjtésük[szerkesztés]

Más tárgyakkal ellentétben a kokesi-gyűjtőket az antik daraboknál az újak sokkal jobban érdeklik. Az idők során elfehéredett viasz, a sötétebbé váló fa és a kifakult színek kevésbé kívánatossá tehetnek egy-egy szép alkotást. Azonban az egyes mesterek és az ő tanítványaik rajongói ugyanúgy igényt tartanak a régebbi darabokra is, amikért bizonyos alkotók esetében igen magas összeget kell kifizetniük.[1] Az utóbbi évek darabjai élettel telibbek és több színt vonultatnak fel, mint a régmúlt idők babái: többek között a lila, a kék, a vörös, illetve a zöld különböző árnyalatait.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Kokeshi című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. ^ a b c d "Northern Japan Traditional Kokeshi Dolls". Hozzáférés: 2014. április 24.
  2. Newman, Michelle. "Kokeshi Dolls". Travelworld International Magazine, March/April 2007. Hozzáférés: 2009, május 7.
  3. McDowell, Jennifer E. "Kokeshi: Continued and Created Traditions (Motivations for a Japanese Folk Art Doll)," pp. 263-269 [PDF 279-285 of 317]; Hozzáférés: 2012-12-4.
  4. "History of Kokeshi". Hozzáférés: 2014. április 24.

Források[szerkesztés]