Klorát-reduktáz
| klorát-reduktáz | |
| Azonosítók | |
| Jel | Clr |
| Egyéb adatok | |
| EC-szám | 1.97.1.1 |
A klorát-reduktáz (EC 1.97.1.1) az alábbi reakciót katalizáló enzim:
Vagyis az enzim két szubsztrátja egy redukált elektronakceptor (AH2) és a klorát, a 3 termék egy oxidált elektronakceptor (A), a víz és a klorit. Rokona a perklorát-reduktáznak, mely klorátot és perklorátot is képes redukálni.
Ez az enzim az oxidoreduktázok családjába tartozik. Az enzimcsoport szabályos neve klorit:akceptor oxidoreduktáz. Ezenkívül nevezik még klorát-reduktáz C-nek is.
Előfordulás, reakciómechanizmus[szerkesztés]
Az enzim számos baktériumban előfordul, például Ideonella dechloratansban[1] és Pseudomonas chloritidismutansban,[2] és lehetővé teszi a klorátlégzést. Ez utóbbi faj klorát-reduktáza képes a bromát redukciójára is, azonban a P. chloritidismutans nem képes kizárólag bromátot energiaforrásként használni.[2]
Az Ideonella dechloratansban a klorát-reduktáz a citokróm c-vel és sok más későbbi génnel együtt íródik át, azonban csak a klorát-reduktáz és a klorit-dizmutáz génjeinek kifejeződése volt in vivo kimutatható.[3] A citokróm c a klorátredukcióban feltehetően elektronhordozó,[3] itt redoxipotenciálja +261 mV, a szelenátredukció +282 mV-jánál kicsit kisebb.[4]
Szerkezet[szerkesztés]
A klorát-reduktázok részeit a clrA, a clrB, a clrC és a clrD gének kódolják, ezek sorrendje miatt a fehérjét nevezik clrABDC-nek is.[5] A clrA, clrB és clrC gének az alegységeket kódolják, a clrD egy meghatározott chaperont.[5]
Lehetséges használat[szerkesztés]
A klorát-reduktázok feltehetően használhatók klorátok halogénalkanoátok oxidálásával együtt történő redukciójára, egyszerre téve lehetővé két szennyezőanyag-típus bontását. Ennek oka, hogy a klorát klorittá, majd kloriddá való redukciójakor oxigén keletkezik, mely felhasználható a halogénalkanoátok oxidálására.[6]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Miriam Hellberg Lindqvist, Nicklas Johansson, Thomas Nilsson, Maria Rova (2012. június). „Expression of chlorite dismutase and chlorate reductase in the presence of oxygen and/or chlorate as the terminal electron acceptor in Ideonella dechloratans”. Appl Environ Microbiol. 78 (12), 4380–4385. o. DOI:10.1128/AEM.07303-11. PMID 22492460.
- ↑ a b Arthur F. W. M. Wolterink et al. (2003. május). „Characterization of the chlorate reductase from Pseudomonas chloritidismutans”. J Bacteriol 185 (10), 3210–3213. o. DOI:10.1128/JB.185.10.3210-3213.2003. PMID 12730181.
- ↑ a b Miriam Hellberg Lindqvist, Nicklas Johansson, Thomas Nilsson, Maria Rova (2015. március). „Chlorate reductase is cotranscribed with cytochrome c and other downstream genes in the gene cluster for chlorate respiration of Ideonella dechloratans”. FEMS Microbiology Letters 362 (6). DOI:10.1093/femsle/fnv019.
- ↑ Thomas Nilsson, Maria Rova, Anna Smedja Bäcklund (2013. február). „Microbial mechanism of oxochlorates: a bioenergetic perspective”. Bioenergetics 1827 (2), 189–197. o. DOI:10.1016/j.bbabio.2012.06.010. PMID 12730181.
- ↑ a b Helena Danielsson Thorell, Katarina Stenklo, Jan Karlsson, Thomas Nilsson (2003. szeptember). „A Gene Cluster for Chlorate Metabolism in Ideonella dechloratans”. Appl Environ Microbiol 69 (9), 5585–5592. o. DOI:10.1128/AEM.69.9.5585-5592.2003. PMID 12957948.
- ↑ Peng Peng, Ying Zheng, Jasper J. Koehorst, Peter J. Schaap, Alfons J. M. Stams, Hauke Smidt, Siavash Atashgahi (2017. május 31.). „Concurrent Haloalkanoate Degradation and Chlorate Reduction by Pseudomonas chloritidismutans AW-1”. Appl Environ Microbiol. 83 (12), e0325-17. o. DOI:10.1128/AEM.00325-17. PMID 28411224.
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Chlorate reductase című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- E. Azoulay, S. Mutaftschiev (1971. június 1.). „Study of chlorate-resistant mutants in Escherichia coli K 12. 3. Chlorate-reductase c of mutants chl. C-”. Biochimica et Biophysica Acta 237 (3), 579–590. o. DOI:10.1016/0304-4165(71)90278-9. PMID 4940765.
