Kis Zsigmond

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Kis Zsigmond (Újpest, 1898. október 14.Dachau, 1945. január) magántisztviselő, 1918-tól a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) tagja.

Életpályája[szerkesztés]

1919-ben, a Tanácsköztársaság alatt a Közoktatásügyi Népbiztosságon dolgozott, majd a Vörös Hadseregben zászlóaljparancsnokként harcolt.

A Tanácsköztársaság megdöntése után emigrált, 1921–25-ben Londonban dolgozott. 1925-ben kiutasították Angliából. Ekkor a Szovjetunióba került, ahol egy faipari tröszt igazgatója volt.

1929-ben magyarországi (kommunista) pártmunkára irányították. Budapesten az illegális nyomdák egyik vezetője volt. 1931-ben letartóztatták és 9 havi börtönre ítélték. Kiszabadulása után, 1933-ban külföldre ment, de 1935-ben a KMP Központi Bizottsága megbízásából visszatért és a hazai pártmunkában irányító szerepet töltött be. 1936-ban letartóztatták és 15 évi fegyházra ítélték. 1944-ben a dachaui koncentrációs táborba hurcolták és ott halt meg, 1945 elején.

Emlékezete[szerkesztés]

Nevét Budapest Újpesten az 1990-es rendszerváltásig utca viselte (ma Csányi László utca[1]).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Krizsán Sándor: „Újpest-Központ végállomás!”: 3. rész: A nagy terelés és a metróépítés hajrája. (magyarul) Újpesti Helytörténeti Értesítő, XVIII. évf. 2. sz. (2011. jún.) 19. o. Hozzáférés: 2016. jan. 16.

Forrás[szerkesztés]

  • Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerkesztette Vass Henrik – Bassa Endre – Kabos Ernő. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 1972.