Kis Sándor

Kis Sándor
Született	1854. november 18. Mindszent
Elhunyt	1904. november 12. (49 évesen) Szakolca
Foglalkozása	fordító katolikus pap tanár
Sablon • Wikidata • Segítség

Kis Sándor (Mindszent (Csongrád vármegye), 1854. november 18. – Szakolca, 1904. november 12.) bölcseleti doktor, római katolikus pap, piarista szerzetes, főgimnáziumi tanár, műfordító, irodalomtörténész.

Élete

Kis Ferencz szabómester és Barta Julianna fia. A gimnázium I-III. osztályát Félegyházán, a IV-VI. osztályt Kolozsvárt végezte; innen lépett 1871. szeptember 8-án a kegyes tanítórendbe; az újonc év után a VII. és VIII. osztályt Kecskeméten járta. A rend kormánya a veszprémi nagygimnáziumba helyezte próbaéves tanárnak azon utasítással, hogy a hittudományokból magánúton készüljön vizsgálatokra. Itt négy évig tanított s a hittudományokból levizsgázott, majd 1878-ban áldozópappá szenteltetett; a következő tanévben pedig a nyitrai gimnáziumba rendelték tanrának. 1879-ben a rend kormánya Budapestre helyezte át tanárnak és egyetemi hallgatónak. 1884. június 4-én tanárvizsgálatot tett a magyar nyelv- és irodalomból, és a bölcseletből. 1885-ben Nagykanizsára, 1886-ban Kolozsvárra helyezték; itt 1888. december 16-án bölcseleti szigorlatot tett. 1889-től a nagybecskereki főgimnáziumban tanított.

Költeménye a kolozsvári Hajnalban (1871.); elbeszélései, cikkei a Kecskemétben (Zrinyi Ilona, Zrinyi a költő, tört. elb.); a Veszprémben (mint a lap munkatársa irodalmi tárczákat: Toldy Ferencz, elbeszéléseket és költeményeket, és apróbb alkalmi cikkeket írt); a kegyestanítórendiek budapesti főgymnasium Tudósítványában (1882. A magyar Horacról), a Mindszentben (1888. Petőfi bölcselete), a Mindszent-Szegvár és Vidékében (az alkalmi egyházi beszédek); a kolozsvári Ellenzékben (költemények); a Torontálban (1891. 21., 44. sz. költ.) Költeményei jórészt hazafias, ünnepi alkalmi ódák, ismertebbek: Föl a zászlót!, Mária-ének, A magyar ifjúsághoz, A pásztorokhoz, Az utolsó bujdosó. Kossuth Lajos nevenapján, Márczius idusán, Az engesztelődés ünnepén, Felköszöntés, Király-köszöntő, Ezer év, Hymnus, A nagy napon. Nagy-Becskereken több irodalmi felolvasást tartott (részletekben közölte a Torontál).

Munkái

• A kuruczvilág költészete. (I. Rákóczy előtti korszak. Kolozsvár, 1887. Ism. Kolozsvár, 157. sz.)
• A kolozsvári róm. kath. főgymnasium önképzőkörének huszonöt éve (1863–1888) Uo. 1888
• Révai Miklós. A tanuló ifjúság és a nagy közönség számára. Nagy-Becskerek, 1893
• Publius Terentius Afer vígjátékai, Bpest, 1895 (Verses magyar fordítás. A magyar tudom. akadémiai Karátsonyi-díj 200 aranyát nyerte. Ism. 1896: Erdélyi Muzeum, Hét 17. sz., M. Nyelvőr, Revue Critique 25. sz.)
• Emlék 1898. évi márcz. 15-én. Nagy-Becskerek (költ.)

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VI. (Kende–Kozocsa). Budapest: Hornyánszky. 1899.  
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

További információk

• Catalogus Provinciae Hungariae Ordinis Scholarum Piarum 1666-1997. Léhl István adatgyűjtését sajtó alá rend. és kieg. Koltai András. Bp., Magyar Piarista Tartományfőnökség, 1998
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János
• Mindszent története és népélete. Szerk. Juhász Antal. Mindszent, Mindszent Város Önkormányzata, 1996
• Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993–
• Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929]. ill.
• Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994