Kis Pintér Imre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kis Pintér Imre
Bahget Iskander felvétele, 1979.
Bahget Iskander felvétele, 1979.
Született 1941. június 1.
Budapest
Elhunyt 2022. július 19. (81 évesen)[1]
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem (1960–1965)
Kitüntetései
SablonWikidataSegítség

Kis Pintér Imre (Budapest, 1941. június 1.2022. július 19.) József Attila-díjas (1988) magyar könyvtáros, egyetemi tanár, kritikus, irodalomtörténész. Az irodalomtudományok kandidátusa (1982).

Életpályája[szerkesztés]

Szülei: Kis Pintér János és Kőműves Julianna. 1960–1965 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar magyar-könyvtár szakos hallgatója volt. 1965–1971 között a Kohó- és Gépipari Minisztérium Műszaki Tudományos Tájékoztató Intézetének műszaki könyvtárosa. 1971–1974 aspiráns, tanított az Eötvös Loránd Tudományegyetem 20. századi magyar irodalom tanszékén. 1974–1986 között a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének tudományos munkatársa, 1986–1989 között tudományos főmunkatársa volt. 1989–1990 között a Magyar Napló főszerkesztő-helyetteseként dolgozott. 1991–2011 között a Kortárs című folyóirat főszerkesztője. 2011-ben nyugdíjba vonult.[2]

Magánélete[szerkesztés]

1964-ben házasságot kötött Karczag Annával. Három lányuk született; Ágnes (1967), Eszter (1969) és Anna (1974).

Művei[szerkesztés]

  • Füst Milán válogatott művei (válogatta, szerkesztette, jegyzetek, 1978)
  • Helyzetjelentés (tanulmányok, kritikák, 1979)
  • A Semmi hőse (Füst Milán költő világképe, 1983)
  • Esélyek (válogatott tanulmányok, 1990)
  • Szellemek utcája. In memoriam Füst Milán; vál., szerk., összeáll. Kis Pintér Imre; Nap, Bp., 1998 (In memoriam)

Díjai, kitüntetései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]