Kis Pintér Imre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kis Pintér Imre
Bahget Iskander felvétele, 1979.
Bahget Iskander felvétele, 1979.
Született 1941. június 1. (78 éves)
Budapest
Foglalkozása
Kitüntetései
Tudományos pályafutása
Tudományos fokozat Az irodalomtudományok kandidátusa (1982)

Kis Pintér Imre (Budapest, 1941. június 1.) József Attila-díjas (1988) magyar könyvtáros, egyetemi tanár, kritikus, irodalomtörténész.

Életpályája[szerkesztés]

Szülei: Kis Pintér János és Kőműves Julianna. 1960-1965 között az ELTE BTK magyar-könyvtár szakos hallgatója volt. 1965-1971 között a Kohó- és Gépipari Minisztérium Műszaki Tudományos Tájékoztató Intézetének műszaki könyvtárosa volt. 1971-1974 aspiráns, tanított az ELTE 20. századi magyar irodalom tanszékén. 1974-1986 között a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének tudományos munkatársa, 1986-1989 között tudományos főmunkatársa volt. 1989-1990 között a Magyar Napló főszerkesztő-helyetteseként dolgozott. 1991 óta a Kortárs című folyóirat főszerkesztője.

Magánélete[szerkesztés]

1964-ben házasságot kötött Karczag Annával. Három lányuk született; Ágnes (1967), Eszter (1969) és Anna (1974).

Művei[szerkesztés]

  • Füst Milán válogatott művei (válogatta, szerkesztette, jegyzetek, 1978)
  • Helyzetjelentés (tanulmányok, kritikák, 1979)
  • A Semmi hőse (Füst Milán költő világképe, 1983)
  • Esélyek (válogatott tanulmányok, 1990)
  • In memoriam Füst Milán. Szellemek utcája (írások Füst Milántól és Füst Milánról, válogatta, szerkesztette, 1998)

Díjai, kitüntetései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kiegészítések a "MÉK"-hez. [2014. január 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 12.)
  2. Arany János Alapítvány

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]