Ugrás a tartalomhoz

Kilencedik isonzói csata

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A IX. Isonzói-csata

KonfliktusOlasz front
(Első világháború)
Időpont1916. október 31.november 4.
HelyszínIsonzó folyó
EredményVisszavert olasz támadás
Szemben álló felek
OlaszországOsztrák–Magyar Monarchia
Parancsnokok
Luigi CadornaConrad von Hötzendorf
Svetozar Borojević
Szemben álló erők
225 zászlóalj, 1400 löveg150 zászlóalj, 800 löveg
Veszteségek
37,000 halott31,000 halott
Térkép
A IX. Isonzói-csata (Olaszország)
A IX. Isonzói-csata
A IX. Isonzói-csata
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 45° 54′ 35″, k. h. 13° 38′ 17″45.909722°N 13.638056°EKoordináták: é. sz. 45° 54′ 35″, k. h. 13° 38′ 17″45.909722°N 13.638056°E
A Wikimédia Commons tartalmaz A IX. Isonzói-csata témájú médiaállományokat.

A IX. isonzói csatára 1916. október 31. és november 4. között került sor Olaszország és a Monarchia csapatai között. A IX. isonzói csata, hasonlóan a VII. és a VIII. isonzói csatához egy olyan felőrlő és győzelmet kierőszakoló támadás-sorozat része volt, melyeknek olasz célja a háború eldöntése a tél beállta előtt. Az olasz hadvezetés tudta, hogy a Monarchia nem képes támadni létszámhiánya miatt és igyekszik egy hosszú állóháborúra berendezkedni, így elnyújtva a háborút 1917-re. Az olaszoknak tehát gyorsan kellett cselekedniük, és e gyors cselekvésekben a veszteségek óriásiak voltak.

A Monarchia védekezési stratégiája

[szerkesztés]

A hatodik isonzói csata után a Monarchia frontvonala keletebbre húzódott, mint annak előtte, a magas hegyláncok eleve természetes védelmi vonalat képeztek, melyet az olaszok hiába próbáltak elfoglalni. A Monarchia erős védelmi vonalat épített ki, melynek megvalósításán a nyugati frontról érkezett német hadmérnökök is segédkeztek. A védelem igyekezett rugalmas lenni: a magas hegycsúcsokon figyelőállásokat építettek ki, így az olaszok hadmozdulatait végig szemmel tudták tartani, és az erősítés megszervezése is könnyebben működött.

A csata

[szerkesztés]

Maga a támadás Görz térségéből indult meg, az olasz támadás csakúgy mint a VII. és a VIII. isonzói csata során megint kifulladt, a Monarchia csapatainak állásait még megközelíteni sem sikerült. Az olaszok 4 napos csata után visszavonultak és berendezkedtek a frontvonalukban az 1916-os télre.

Eredmények

[szerkesztés]

Csakúgy mint a hetedik isonzói csata és a nyolcadik isonzói csata, ez a támadás sem járt eredménnyel, területet nem sikerült elfoglalni, a frontok ugyanazok maradtak, melyek a hatodik isonzói csata után kialakultak. Az olaszoknak nem sikerült az 1916-os tél beállta előtt döntő győzelmet aratniuk a térségben, így kénytelenek voltak a télre berendezkedni. A Monarchiának – védelmi rendszerének köszönhetően – nem kellett tartania olasz áttöréstől, a tél folyamán pedig még több utánpótlás és német hadmérnök érkezett a frontra, megalapozva egy későbbi offenzívát is.

Források

[szerkesztés]
  • Galántai József: Az első világháború (p. 268) - Gondolat K. Bp. (II.k:1988.) - ISBN 963-282-004-5

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikk

[szerkesztés]