Kilencedik isonzói csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A IX. Isonzói-csata
Italian Front 1915-1917.jpg

Konfliktus Olasz front
(Első világháború)
Időpont 1916. október 31.november 4.
Helyszín Isonzó folyó
Eredmény Visszavert olasz támadás
Szemben álló felek
Flag of Italy (1861-1946).svgOlaszországFlag of the Habsburg Monarchy.svgOsztrák–Magyar Monarchia
Parancsnokok
Luigi CadornaConrad von Hötzendorf
Svetozar Borojević
Szemben álló erők
225 zászlóalj, 1400 löveg150 zászlóalj, 800 löveg
Veszteségek
37,000 halott31,000 halott
Térkép
A IX. Isonzói-csata (Olaszország)
A IX. Isonzói-csata
A IX. Isonzói-csata
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 45° 54′ 35″, k. h. 13° 38′ 17″Koordináták: é. sz. 45° 54′ 35″, k. h. 13° 38′ 17″

A IX. isonzói csatára 1916. október 31. és november 4. között került sor Olaszország és a Monarchia csapatai között. A IX. isonzói csata, hasonlóan a VII. és a VIII. isonzói csatához egy olyan felőrlő és győzelmet kierőszakoló támadás-sorozat része volt, melyeknek olasz célja a háború eldöntése a tél beállta előtt. Az olasz hadvezetés tudta, hogy a Monarchia nem képes támadni létszámhiánya miatt és igyekszik egy hosszú állóháborúra berendezkedni, így elnyújtva a háborút 1917-re. Az olaszoknak tehát gyorsan kellett cselekedniük, és e gyors cselekvésekben a veszteségek óriásiak voltak.

A Monarchia védekezési stratégiája[szerkesztés]

A hatodik isonzói csata után a Monarchia frontvonala keletebbre húzódott, mint annak előtte, a magas hegyláncok eleve természetes védelmi vonalat képeztek, melyet az olaszok hiába próbáltak elfoglalni. A Monarchia erős védelmi vonalat épített ki, melynek megvalósításán a nyugati frontról érkezett német hadmérnökök is segédkeztek. A védelem igyekezett rugalmas lenni: a magas hegycsúcsokon figyelőállásokat építettek ki, így az olaszok hadmozdulatait végig szemmel tudták tartani, és az erősítés megszervezése is könnyebben működött.

A csata[szerkesztés]

Maga a támadás Görz térségéből indult meg, az olasz támadás csakúgy mint a VII. és a VIII. isonzói csata során megint kifulladt, a Monarchia csapatainak állásait még megközelíteni sem sikerült. Az olaszok 4 napos csata után visszavonultak és berendezkedtek a frontvonalukban az 1916-os télre.

Eredmények[szerkesztés]

Csakúgy mint a hetedik isonzói csata és a nyolcadik isonzói csata, ez a támadás sem járt eredménnyel, területet nem sikerült elfoglalni, a frontok ugyanazok maradtak, melyek a hatodik isonzói csata után kialakultak. Az olaszoknak nem sikerült az 1916-os tél beállta előtt döntő győzelmet aratniuk a térségben, így kénytelenek voltak a télre berendezkedni. A Monarchiának – védelmi rendszerének köszönhetően – nem kellett tartania olasz áttöréstől, a tél folyamán pedig még több utánpótlás és német hadmérnök érkezett a frontra, megalapozva egy későbbi offenzívát is.

Források[szerkesztés]

  • Galántai József: Az első világháború (p. 268) - Gondolat K. Bp. (II.k:1988.) - ISBN 963-282-004-5

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés]