Keszthelyi Lajos
| Keszthelyi Lajos | |
| Született | 1927. február 15. Kaposvár |
| Elhunyt | 2022. december 9. (95 évesen)[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1950) |
| Kitüntetései | Széchenyi-díj (1993) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Keszthelyi Lajos (Kaposvár, 1927. február 15. – 2022. december 9.)[2] Széchenyi-díjas fizikus, biofizikus, a fizikai tudomány doktora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kiemelkedő tudományos eredményeket ért el a kísérleti magfizika terén, számos, az atomok energiaszintjére vonatkozó analitikai módszer (Mössbauer-spektroszkópia, Rutherford-féle visszaszórásos spektroszkópia) magyarországi bevezetése és továbbfejlesztése fűződik a nevéhez. Biofizikusként a fehérjék elemi mikroanalízisével, a biológiai energiaátalakítással és a biológiai aszimmetria eredetére vonatkozó vizsgálataival ért el számottevő eredményeket. 1989 és 1993 között az MTA Szegedi Biológiai Központja jogelődjének, az MTA Szegedi Biológiai Kutatóintézetének főigazgatója volt.
Életútja[szerkesztés]
Középiskolái elvégzését követően, 1946-ban a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemre iratkozott be, itt szerezte meg matematika–fizika szakos tanári oklevelét 1950-ben. 1951-től 1954-ig a Magyar Tudományos Akadémia aspiránsaként végzett kutatómunkát a fővárosi egyetem fizikai intézetében, illetve az MTA Központi Fizikai Kutatóintézetében (KFKI). 1954-től 1973-ig a KFKI-ben dolgozott, 1963-ig tudományos munkatársként, azt követően tudományos osztályvezetőként. Ezekben az években védte meg előbb 1955-ben kandidátusi disszertációját, majd 1962-ben a fizikai tudomány doktora lett. 1973-ban az MTA Szegedi Biológiai Kutatóintézetének (SZBKI) szervezeti keretébe tartozó Biofizikai Intézet igazgatóhelyettesévé nevezték ki, 1975-től 1993-ig az intézet igazgatója, egyúttal a bioenergetikai csoport vezetője volt. Ezzel párhuzamosan 1987–1988 folyamán több amerikai egyesült államokbeli egyetemen vendégprofesszorként oktatott. 1989 és 1993 között az SZBKI főigazgatójaként tevékenykedett, 1993-tól 2005-ig pedig kutatóprofesszorként segítette a Szegeden folyó tudományos munkát.
Munkássága[szerkesztés]
Pályája első, az 1970-es évekig húzódó szakaszában kísérleti magfizikai kutatásokat végzett. Behatóan foglalkozott a gamma-sugárzás energiaszintjének meghatározására alkalmas gamma-spektroszkópiával, s kifejlesztette az ország első, atomi részecskék észlelésére alkalmas szcintillációs számlálóját. 1955-ös kandidátusi disszertációját is e témakörben védte meg (Gamma-sugarak abszorpciója NaJ szcintilláló kristályban). Magyarországon elsőként alkalmazott ionnyalábot magreakció-analízisre, illetve az atomok felületi topográfiájának (pl. oxigéntartalom) feltárására (Rutherford-féle visszaszórásos spektroszkópia, RBS). Behatóan vizsgálta az ún. egzotikus atommagokban a nukleonok töltésének kicserélődésével járó izobár analóg magrezonancia jelenségét. Az atommagok mágneses nyomatékának, energiaszintjének pontos mérésére ő vezette be a Mössbauer-effektuson – a kibocsátott sugárzás visszalökődés-mentes rezonanciaelnyelődésén – alapuló spektroszkópiai módszert. Ez irányú kutatásainak eredményeit doktori disszertációjában 1962-ben foglalta össze (Gamma átmenetek Z=N típusú páros-páros atommagokban).
Az 1970-es évektől, az MTA Szegedi Biológiai Központjában töltött évek során fő kutatási területe a biofizika és a bioenergetika lett. Kidolgozta az elektromos töltés fehérjéken belüli mozgásának mérési módszerét. Nevéhez fűződik a fehérjék protonindukált röntgenemissziós elemi analízisének (PIXE) magyarországi bevezetése. Kutatta a biomolekulák aszimmetriájának (homokiralitásának) eredetét, s kísérleti úton demonstrálta az aszimmetriát eredményező ún. paritássértő energiakülönbséget a nem tükrözhető szerkezetű, aszimmetrikus, ún. királis molekulákban és fehérjékben (pl. bakteriodopszin). Emellett foglalkozott a napenergia-felhasználás módozataival és lehetőségeivel is. Akadémiai székfoglalói már biofizikai témában hangoztak el (Fehérjék és elektromos jelenségek, 1985; A protontranszlokáció mechanizmusa bakteriodopszinben, 1988).
Könyvei mellett megjelent tudományos közleményeinek száma meghaladja a kétszázat. 1990 és 1994 között a Journal of Photochemistry and Photobiology, 1994-től az International Series in Basic and Applied Biological Physics, több éven keresztül pedig a Fizikai Szemle szerkesztőbizottsági tagja volt.
Társasági tagságai és elismerései[szerkesztés]
1982-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, 1987-ben a rendes tagok közé emelték, a biofizikai bizottság tagja.1985 és 1990 között a Szegedi Akadémiai Bizottság alelnökeként tevékenykedett, az 1993 és 1995 közötti ciklusban az MTA elnökségének, 1995-től 1997-ig pedig az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsának volt tagja. 1980 és 1985 között az Eötvös Loránd Fizikai Társulat alelnöke, 1985-től a Magyar Biofizikai Társaság alelnöki, 1990-től 1998-ig elnöki tisztét töltötte be, azóta a társaság tiszteletbeli elnöke. 1993-ban (KiKi 1991) a párizsi székhelyű Európai Tudományos és Művészeti Akadémia (European Academy of Sciences and Arts) tagjává választották.
Tudományos eredményei elismeréseként 1958-ban Bródy Imre-díjjal, 1968-ban Akadémiai Díjjal, 1979-ben az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Érmével, 1993-ban Széchenyi-díjjal (a magfizikai módszerek és mérőberendezések fejlesztése területén, valamint ezek interdiszciplináris problémáinak megoldására történő alkalmazásában, különösen a biológiai molekulák aszimmetriájának az eredetére vonatkozó hipotézis vizsgálatával kapcsolatban elért nemzetközileg is elismert eredményeiért), 1999-ben Ernst Jenő-emlékéremmel, 2007-ben pedig Akadémiai Aranyéremmel tüntették ki. 1982-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem címzetes egyetemi tanárává avatták.
Főbb művei[szerkesztés]
- Atomok és atomi részecskék. Budapest, Műszaki, 1959, 508 p.
- A Mössbauer-effektus és alkalmazásai. in: Magyar Fizikai Folyóirat IX. 1961. 289–326.
- γ-átmenetek Z_N típusú páros-páros atommagokban. in: Magyar Fizikai Folyóirat XI. 1963. 21–68.
- Szcintillációs számlálók. Budapest, Műszaki, 1964, 239 p.
- Fehérjék és elektromos jelenségek. Budapest, Akadémiai, 1985, 113 p. (akadémiai székfoglalója)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Elhunyt Keszthelyi Lajos biofizikus, az MTA rendes tagja (magyar nyelven), 2022. december 9.
- ↑ Lévai Péter: Elhunyt Keszthelyi Lajos Széchenyi-díjas fizikus, az MTA rendes tagja. wigner.hu, 2022. december 9. (Hozzáférés: 2023. március 4.)
Források[szerkesztés]
- Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 841. o. ISBN 963-9257-02-8
- A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 666–667. o.
- MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 570. ISSN 1787-288X
- Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Keszthelyi Lajos 75 éves. in: Fizikai Szemle 2002. 2. sz. 56.
- Ormos Pál – Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Keszthelyi Lajos 80 éves. in: Fizikai Szemle 2007. 2. sz. 57.
- Keszthelyi Lajos kitüntetése. in: Fizikai Szemle LVII. 2007. 6. sz. 210.
