Kenyeres Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kenyeres Pál
Élete
Született1913. augusztus 31.
Arad
Elhunyt2004. február 24. (90 évesen)
Arad
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)vers

Kenyeres Pál, 1947-ig családi nevén Gutbrod (Arad, 1913. augusztus 31.Arad, 2004. február 24.) magyar újságíró, szerkesztő, költő, író, művelődésszervező.

Életútja[szerkesztés]

Asztalos kisiparos 1939–1946-ig, 1946-ban lett az MNSZ művelődési aktivistája, 1948-tól 1952-ig a Romániai Magyar Szó főszerkesztő-helyettese. 1953-tól a Fogyasztási Szövetkezetek Megyei Szövetségének tisztviselője Aradon, a Tóth Árpád Irodalmi Kör egyik alapítója és vezetője.

Első írását az Utunk közölte (1974). Riportjai, kritikái a Művelődés, Vörös Lobogó hasábjain jelentek meg.

Nyugdíjas éveiben (1971-től) sokat foglalkozott az irodalommal, főleg verseket írt, s tevékenyen részt vett a Tóth Árpád Irodalmi Kör és a Kölcsey Egyesület munkájában. Az Önarckép című antológia (Arad, 1982) egyik szerkesztője és munkatársa.

2000-ben megjelent verses kötetét Pávai Gyula mutatta be az aradi Tulipán könyvesboltban.[1] A Kölcsey Egyesület 2005-ben jelentette meg Arad és Vidéke címen egyik új antológiáját, melyben az aradi irodalmi élet jelesei szerepeltek, köztük Kenyeres Pál versekkel.[2]

Kötetei[szerkesztés]

  • Ünnepi műszak (1950)
  • Az acélfal (Kolozsvár, 1950)
  • Győzelmes esztendő (riport a börvelyi kollektív gazdaságról, 1951)
  • Magamat nyugtató : versek (Arad, 1999)
  • Kincskeresés : versek (Arad, 2000)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bemutatták a Kincskeresést. Nyugati Jelen (Arad), 2000. november 8.
  2. Könyvbemutató a Tulipánban. = Nyugati Jelen (Arad), 2005. június 21. Udvardy Frigyes adatbankja nyomán.

Források[szerkesztés]