Kenedi Géza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kenedi Géza
Kenedi Géza.png
Született Kaufmann Gyula Géza
1853. november 25.[1]
Padé
Elhunyt 1935. május 15. (81 évesen)
Budapest I. kerülete
Állampolgársága magyar
Házastársa Eibenschütz Mária
Foglalkozása
Sírhely Farkasréti temető (7/2, N/A, 1, 3/4)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kenedi Géza témájú médiaállományokat.

Magyarpadéi Kenedi Géza, eredetileg Kaufmann Géza[2] (Magyarpadé, 1853. november 25.Budapest, 1935. május 15.)[3][4] ügyvéd, író, újságíró, a Pesti Hírlap szerkesztője, országgyűlési képviselő.

Pályája[szerkesztés]

Kaufmann Nándor gazdatiszt és Lukrics/Ludvits Anna fia. A gimnáziumot Szegeden és Pécsett végezte. Kaufmann családi nevét 1874-ben változtatta Kenedire (Kenedyre). Pécsett az ottani akadémián jogot hallgatott, majd a budapesti egyetemre ment, ahol 1877-ben államtudományi, 1880-ban jogi doktor lett. Joggyakorlatát Pest megye árvaszékénél töltötte. 1878-ban mint önkéntes altiszt végigharcolta a boszniai hadjáratot. Visszatérve újságíróként működött, közben folytatta joggyakorlatát Pest megyénél, melynek később tiszteletbeli alügyésze volt. 1880. október 14-én Budapesten, a terézvárosi plébánián házasságot kötött Lőwy Erzsébet Laurával.[5] 1881-ben ügyvédi oklevelet szerzett, 1888-tól a fővárosban ügyvédi gyakorlatot folytatott. A budapesti újságírók egyesületének alelnöke, a szegedi Dugonics Társaságnak és a Kisfaludy Társaságnak (1921) tagja volt. A Medve utcai általános iskolában is tanított.[6][7]

Költeményei már 1870-ben megjelentek Pécsett. A budapesti egyetemen 1875-ben megnyerte a Toldy Ferenc emlékezetére kitűzött irodalmi pályázatot. Pécsett 1876-ban Pannónia címen dr. Karay Lajossal lapot indított. Miután az megszűnt, végleg Budapesten telepedett le és itt 1877-től 1880-ig a Lukács Béla által szerkesztett Közvélemény című mérsékelt ellenzéki lap munkatársa volt (a háborúban töltött nyolc hónap alatt is). Vezércikkei és tárcái névaláírással, –di és (*) jellel jelentek meg a lapban. 1881-ben Borostyáni Nándor és Mikszáth Kálmán társaságában belépett a Pesti Hírlap munkatársai közé, majd felelős szerkesztőként működött. Politikai cikkei a lapban (1881–1897 között) név nélkül jelentek meg. Ugyanott számos szociológiai és erkölcsfilozófiai tárcacikket publikált, jobbára Quintus, Tubero vagy Geicha álnevek alatt.

1900-ig kétezernél több vezércikket írt. Lapján kívül számos más lapban is jelentek meg írásai. Mint jogtudományi író a Jogtudományi Közlöny (1889–1897), az Ügyvédek Lapja és a Jog című lapokba írt. 1896–1897-ben az igazságügyminiszter megbízásából részt vett a bűnvádi eljárás és sajtójog kodifikációjában. Külön tanulmányokat közölt Fiume és a magyar tengermellék államjogi, történeti és természeti viszonyairól.

1902-ben megvált a Pesti Hírlaptól és Az Ujság főmunkatársa lett. 1910-től 1918-ig kormánypárti színekben országgyűlési képviselő volt. A Tanácsköztársaság után is több lap munkatársaként dolgozott. Élete utolsó éveiben tagja volt a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak.[8]

A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Munkái[szerkesztés]

  • A Quarnero, Fiume és Abbazia. Budapest, 1884.
  • A Dunától a Quarneróig. Budapest, 1890.
  • Szénrajzok. Tárcacikkek. Budapest, 1894.
  • A világ vége. Flammarion Camille után fordította. Budapest, 1894.
  • Gyarlóságok. Budapest, 1898.
  • Problémák. Budapest, 1899.
  • Három elbeszélés. Budapest, 1901.
  • Kriminális történetek. Budapest, 1902.
  • Lőporfüst. Budapest, 1904.
  • A magyar szerzői jog, az 1884 : XVI. törvénycikk rendszeres magyarázata. Budapest, 1908. Online
  • Az élet könyve. Budapest, 1909. (3. kiadás)
  • Szociológiai nyomozások. Budapest, 1910.
  • Száz eset az életből. Budapest, 1911.
  • Feminista tanulmányok. Budapest, 1912.
  • Anekdóták a magyar közéletből. Budapest, 1912.
  • Írások és tanulmányok. Budapest, 1916.
  • A hodsa meséi. Budapest, 1924.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/07713.htm, Kenedi Géza, 2017. október 9.
  2. Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 41373/1874. Forrás: Névváltoztatási kimutatások 1874. év 3. oldal 2. sor
  3. Halotti bejegyzése a Budapest I. kerületi polgári halotti akv. 838/1935. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. július 30.)
  4. Gyászjelentése (1935). (Hozzáférés: 2020. július 30.)
  5. A budapest-terézvárosi r.k. plébánia házassági anyakönyve, 585/1880. folyószám.
  6. A Medve utcai iskola 140 éve. 1872-2012. Csik Ferenc Általános Iskola és Gimnázium. 16.
  7. II. kerületi községi polgári fiúiskola, Budapest, 1937 | Arcanum Digitális Tudománytár. adtplus.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2021. február 2.)
  8. Gerencsér Tibor: A Magyar Mickiewicz Társaság második évtizede. A Magyar Mickiewicz Társaság tagjainak névsora. In: Acta Papensia XI (2011) 3-4. 195-199. o., library.hungaricana.hu.

Források[szerkesztés]