Keleti székicsér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Keleti székicsér
Glareola maldivarum - Beung Borapet.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lilealakúak (Charadriiformes)
Család: Székicsérfélék (Glareolidae)
Alcsalád: Székicsérformák (Glareolinae)
Nem: Glareola
Faj: G. maldivarum
Tudományos név
Glareola maldivarum
(Forster, 1795)
Elterjedés
Glareola maldivarum dist.png
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Keleti székicsér témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Keleti székicsér témájú médiaállományokat és Keleti székicsér témájú kategóriát.

A keleti székicsér (Glareola maldivarum) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a székicsérfélék (Glareolidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Johann Reinhold Forster német ornitológus írta le 1795-ben, Glareola (Pratincola) Maldivarum néven.[3]

Előfordulása[szerkesztés]

Ázsia keleti részén honos, telelő vagy kóborló példányai eljutnak Indonéziába és Ausztráliába is.

Természetes élőhelyei a mérsékelt övi, szubtrópusi és trópusi füves puszták, tengerpartok, sós és édesvizű tavak. Vonuló faj.[4]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 25 centiméter, szárnyfesztávolsága 58-64 centiméter, testtömege 59-95 gramm.[5] Nagyon hasonlít legközelebbi és ismertebb rokonára, az Európában is élő székicsérre. Nagy szeme, hegyes szárnya és villás farka mind a levegőben való vadászatot szolgálja. Torka világos színű, fekete kerettel.

Pratincole 5698.jpg
Glareola maldivarum.jpg

Életmódja[szerkesztés]

Levegőben és a földön is keresgéli rovarokból álló táplálékát.

Szaporodása[szerkesztés]

A földre, sekély mélyedésbe rakja fészkét. Fészekalja 2-3 tojásból áll.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. október 13.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. október 13.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2020. október 13.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. október 13.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. október 12.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]