Kecskés Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kecskés Pál
Született 1895. május 18.
Budapest
Elhunyt 1976. június 30. (81 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
  • katolikus pap
  • filozófus
  • teológus
  • filozófiatörténész
  • egyetemi tanár

Kecskés Pál (Budapest, 1895. május 18.Budapest, 1976. június 30.) római katolikus pap, filozófiai és teológiai doktor, egyetemi tanár, a 20. század első felének jelentős magyar filozófiatörténésze. Legismertebb műve a mintegy 700 oldalas A bölcselet története főbb vonásaiban.

Élete[szerkesztés]

Budapesten született. Esztergomban, majd Bécsben tanult. 1917-ben szentelték pappá. Ezt követően hitoktatóként szolgált Budapesten, majd 1921-ben teológiai, 1923-ban pedig filozófiai doktorátust szerzett. 1928-tól a Budapesti Tudományegyetem hittudományi karán tanított. Két ízben (1938–1939, 1943–1944) a kar dékánjává választották. 1950-től a hittudományi kar jogutódán, a budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémián folytatta oktatói tevékenységét. 40 évi egyetemi tanítóság után, 73 évesen 1968-ban tanszékvezető tanárként vonult nyugalomba. 1976-ban hunyt el Budapesten 81 évesen.

Művei[szerkesztés]

Kecskés Pál jelentős irodalmi tevékenységet fejtett ki. Folyóiratcikkein kívül a következő művei jelentek meg nyomtatásban:

Forrás[szerkesztés]

Egyéb információk[szerkesztés]