Kazinczy-kódex

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Kazinczy-kódex egyik levele.

A Kazinczy-kódex késő középkori magyar kódex. A 101 levél terjedelmű művet három ismeretlen nevű ferences szerzetes másolta 1526-ban, 1527-ben és 1541-ben. Prédikációkat, példákat és legendákat tartalmaz. Szerepel benne többek közt Barlám és Jozafát története, a Szent Elek-legenda, és Antiokheiai Szent Margit legendája. Nevét Kazinczy Ferenc emlékére kapta. A Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona. Volf György 1877-ben adta ki a szövegét a Nyelvemléktár VI. kötetében.

Források[szerkesztés]

  • Magyar irodalmi lexikon. Szerk. Ványi Ferenc. Budapest: Studium. 1926. 442. o.   (reprint kiadás, Kassák Kiadó, Budapest, 1993, ISBN 963-7765-38-7)
  • Kazinczy-kódex 1526–1541, közzéteszi: Kovács Zsuzsa, Budapest, Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2003. (Régi Magyar Kódexek, 28.)
  • A Kazinczy-kódex az Ómagyar Korpuszban

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]