Kappa (japán folklór)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.

A kappa (河童, 'folyó gyermek') vagy más néven kavataro (川太郎, ’folyó fiú’), vagy kavatora (川虎, ’folyó tigris’)  egy jókai démon vagy vízimanó a japán néphagyomány mondavilágában.[1][2][3] Maga a név két szó kombinációjából tevődik össze, az egyik a kava, melynek jelentése folyó, a másik pedig a vappa, ami a varavara vagy varabe „gyermek” jelentésű szó egyik variánsa. A sintó vallásban a szuidzsinek (水神, vízistenek) egyike, egyfajta ideiglenes megjelenésük.[4] Szőrös változatuk a hjószube (ひょうすべ).[5]

Más-más régiókban több mint 80 különböző elnevezés köthető a kappához, például kavappa, gavappa, kógo, mizusi, mizucsi, enkó, kavaszó, szuitengu, és dangame. A tengu és az oni mellett a kappa az egyik legismertebb jókai japánban.[6][7] Az élőlény név változatai tájegységenként és helyi folklór szerint változnak, de Japán határain kívül legjobban ismert kifejezés a kappa.

Mivel úgy tartják, hogy a kappa a vízbe csalja, és a mélybe rántja az embereket, ezért az ő alakját használva hívták fel a gyerekek figyelmét a folyókban és a tavakban megbúvó veszélyekre.[8][9]

Úgy vélik, a kappa legenda alapja a japán óriásszalamandra ( japánul: ハンザキ, átírással: hanzaki), amely egy agresszív  szalamandra fajta.[10] Áldozatait erős állkapcsával ragadja meg. Más teóriák szerint a legendát a mára már kihalt Japán folyami vidra ihlette. Mivel az képes a felegyenesedett testtartásra ezért a távolból nézve egy ittas személy könnyedén összetévesztheti egy emberszerű lénnyel.

A legismertebb hely, ahol állítólag kappák élnek az Tóno Kappabucsi vizei, Ivate prefektúrában.  A közeli Dzsóken-dzsi buddhista templom felajánlott egy komainu oroszlánkutya szobrot a kappa tiszteletére, aki a legenda szerint segített eloltani a templomban kiütött tüzet. A kappát Tokió Aszakusza kerületében levő Sógen-dzsi buddhista templomban is tisztelik, ahol a tradíciók szerint egy mumifikált kappa kart őriznek a templom imacsarnokában.

Megjelenés[szerkesztés]

A kappát tipikusan gyermek nagyságú, emberszabású lényként ábrázolják. Hüllőszerű, pikkelyes bőrének színe a zöldtől kezdve a sárgán át egészen a kékig terjed.[4][11][12] Feltehetőleg Japán folyóiban és kis tavaiban él. Testi jegyeik, mint például úszóhártyás végtagjaik is a vízi életmódot szolgálják.[13] Testük halszagot áraszt, és úgy is úsznak akár egy hal.

Habár külsejük régióról régióra változik, a legáltalánosabb jellemvonásaik a csőr, a páncél, a tányér (sara), mely a fejük tetején levő kis tálszerű, vízzel teli mélyedés, ami a kappa erejének forrása. Ha szárazföldi tartózkodásuk során a mélyedés kiürül, a kappa azonnal elveszíti erejét, és ha nem töltik vissza a vizet, el is pusztulhat.[3][11][12]

Másik jellegzetes vonásuk egyes történetekben, hogy a végtagjaik a törzsükön keresztül összekapcsolódnak és átcsúszhatnak egyik oldalról a másikra.[3] Habár elsősorban vízi élőlények alkalomadtán kimerészkednek a szárazföldre is. Néha a vízzel teli tálkát eltakarják egy kis fém fedővel védelmi célból.[8] Tulajdonképpen a legenda egyes változataiban a kappák a tavaszt és a nyarat a vizekben, az év további napjait pedig a hegyekben töltik, akár a Jama-no-kamik (hegyi istenségek).[3]

Bár a beszámolók szerint Japán szerte mindenütt előfordulnak, Szaga prefektúrában a leggyakoribbak.[14]

Viselkedés[szerkesztés]

A kappákat gyakran tekintik csíntalan bajkeverőknek. Tetteik között megtalálhatók olyan ártatlan csínyek, mint például a nők kimonója alá kukucskálás, de lehetnek akár ártó szándékú gonoszságok is, mint emberek és állatok vízbe fojtása, gyerekek elrablása, nők megerőszakolása vagy az emberi hús fogyasztása. Bár a népi hiedelmek vélekedése szerint kedvenc ételük az uborka.[8]

Vízi szörnyekként őket tartják felelősnek a fulladásokért. Úgy tartják, a vízbe csalják az embereket, majd fejlett birkózó képességüket használva lerántják őket a mélybe.[8] Áldozataik vérét megisszák, májukat elfogyasztják vagy erőt nyernek azáltal, hogy kiszívják belőlük a sirikodamát (尻子玉), ami egyfajta mitikus léleklabda a végbélnyílásnál.[8][15][16][17] Néhány japán városban és faluban még napjainkban is táblák figyelmeztetnek a kappák felbukkanására a vizekben.

A kappának nem csak emberek, de állatok is áldozatul esnek, főleg a lovak és a tehenek. A lovat vízbe fojtó kappa motívum Japán szerte fellelhető.[18] Ezekben a történetekben a kappát tetten érik és néha írásos bocsánatkérésre kényszerítik.

A kappák a nők megerőszakolásáról is hírhedtek. Utamaro 18. századi ukijo-e fanyomata örökíti meg a jelenetet, amikor egy kappa erőszakot követ el a víz alatt egy gyöngyhalász nővel szemben. Janagita Kunio Tono Monogatari című művében számos hiedelmet jegyez fel Tono területén olyan nőkről akiket megkörnyékezett és teherbe is ejtett egy kappa.[19] Állítólag utódaik látványa visszataszító volt, és általában eltemették őket.[19]

Úgy hitték a kappával való találkozáskor volt néhány mód a megmenekülésre. Mivel a kappák megszállottan udvariasak, így ha áldozatuk meghajol, viszonozzák a gesztust. Ezáltal a fejük tetején levő víz kiömlik, így mozdulatlanná dermednek mindaddig, míg azt vissza nem töltik annak a folyónak a vízéből, amelyből származnak. Ha ez megtörténik a kappa az örökkévalóságig szolgájává válik.[8] A kappák más módon is rábírhatóak az emberek szolgálatára.  Az illem mély tisztelete nem ad lehetőséget számukra esküik megszegésére. A kappa másik gyengesége a karja, amely könnyen kihúzható a testéből. Ha leválasztják a karjait, a kappa bármilyen szívességet megtesz vagy megosztja tudását azért, hogy visszaszerezze.[3] Egy másik módszer a legyőzésükre a sógi vagy a szumó birkózás: néha kihívja az embereket birkózásra vagy ügyességi versenyre. Ezt a hajlamát kihasználva rászedhető azáltal, hogy kiborul a fején levő víz. A kappa szívesen fogad el kihívásokat is. Egy történet szerint egy földműves lánya kezét a kappának ígérte cserébe azért, hogy öntözze földjét. A lány kieszelt egy próbát: jó pár tökfélét kellett a kappának a víz mélyére süllyesztenie. Mikor a kappa elvesztette a kihívást, visszalépett és a lány megmenekült. Bevált módszerként alkalmazzák elűzésükre a vasat, a szezámot és a gyömbért, mivel irtóznak ezektől.[3]

A kappák nem teljesen ellenségesek az emberekkel szemben. Kíváncsiak az emberi civilizációra, értenek és beszélnek japánul. Akár össze is barátkoznak emberekkel olyan ajándékokért és felajánlásokért cserébe, mint a naszu (japán padlizsán), szoba (japán hajdinatészta), nattó (erjesztett szójabab), de legfőképp az uborka, ami az egyetlen étel, amit a kappák jobban szeretnek az embergyerekeknél. Japánban a szülők néha uborkákra írják gyermekeik nevét, vagy akár sajátjukat is, és bedobják azokba a vizekbe, melyekről úgy tartják, kappák laknak benne, hogy lecsillapítsák a lényeket, és azok engedjék a családot fürdeni.[20] Egyes régiókban szokás szerint uborkát fogyasztottak úszás előtt védelem céljából, máshol azonban ez úgy hitték ez vonzza be a támadásokat.[3] A kappák uborkaszeretete a gasztronómia világában is megjelenik. Ez a kappamaki, ami egy népszerű, uborkával töltött szusi tekercs.[8]

Ha barátainkká tesszük, a kappák számos feladatot végrehajthatnak az emberekért, például segítik a földműveseknek öntözni a földjeiket. Néha friss halat hoznak, ami a jó szerencsét szimbolizálja annak a családnak, amelyik megkapja azt.[3] Kiemelkedően jártasak a gyógyításban is. Egy legenda szerint tőlük származik a csontkovácsolás tudománya.[8][20] Ezen jótékony cselekedetek következtében néhány sintó szentélyben egy-egy segítőkész kappát imádnak.[20] Fesztiválokat is tartottak a kappák kiengesztelésére a jó terméshozam érdekében. Egyik-másik a mai napig megrendezésre kerül. Gyakran a két napéjegyenlőség idején tartották ezeket, mikor a kappák a folyókból a hegyekbe, illetve vissza költöztek.[3]

Interkulturális vonatkozások[szerkesztés]

Ázsiában és Európában is találkozhatunk hasonló hiedelmekkel. A japán néphagyomány teremtménye, a Kappa, Kínában suj-kujként (水鬼), vízi szörnyként vagy vízi majomként ismert és rokonságot mutat a skót kelpie-vel és a skandináv neck-kel. Akár a japán kappa esetében, így a kínai és a skandináv hiedelemben is hírhedtek ezek a szörnyek az emberek és lovak elrablásáról és vízbefojtásáról.  A Fülöp szigetek siyokoya szintén ismert a vízparti gyermekrablásokról.

Lásd még[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Bush, Laurence C: Asian horror encyclopedia : Asian horror culture in literature, manga and folklore. 2001–01–01. ISBN 0595201814  
  2. ↑ Foster, Michael Dylan, 1965-: Pandemonium and parade : Japanese demonology and the culture of yōkai. 2009–01–01. ISBN 9780520253612  
  3. ↑ a b c d e f g h i Foster, M. D. (1998). "The Metamorphosis of the Kappa: Transformation of Folklore to Folklorism in Japan". Asian Folklore Studies, 57:1, 1-24.
  4. ↑ a b Frédéric, Louis: Japan encyclopedia. 2002–01–01. ISBN 0674007700  
  5. ↑ 怪異・妖怪伝承データベース: カッパ，　ヒョウスベ [Folktale Data of Strange Phenomena and Yōkai] (in Japanese). International Research Center for Japanese Studies.
  6. ↑  Kyōgoku, Natsuhiko; Tada, Katsumi (2000). Yōkai zuka (in Japanese). Tōkyō: Kokusho Kankōkai. p. 147. ISBN 978-4-336-04187-6.
  7. ↑ Tada, Katsumi (1990). 幻想世界の住人たち. Truth In Fantasy (in Japanese). IV. 新紀元社. p. 110. ISBN 978-4-915146-44-2.
  8. ↑ a b c d e f g h Ashkenazi, Michael (2003). Handbook of Japanese Mythology. ABC-CLIO. pp. 195–196. ISBN 1-57607-467-6. Retrieved December 22, 2010.
  9. ↑ Does Kappa still have their occult power? Archiválva 2017. március 6-i dátummal a Wayback Machine-ben. road-station.com (Michi-no-eiki).
  10. ↑ River Monsters, series 3, episode 6, directed by Duncan Chard, ITV 1 (UK) 14 February 2012.
  11. ↑ a b Davis, F. Hadland (1992). Myths and Legends of Japan. Dover Publications. p. 350. ISBN 0-486-27045-9.
  12. ↑ a b Volker, T: The animal in Far Eastern art and especially in the art of the Japanese netsuke, with references to Chinese origins, traditions, legends, and art. 1975–01–01. ISBN 9004042954  
  13. ↑ A field guide to demons, fairies, fallen angels, and other subversive spirits. Mack, Dinah. 1998–01–01. ISBN 1559704470  
  14. ↑ Metropolis, "Fortean Japan", 27 June 2008, p. 12.
  15. ↑ "Shirikodama" tangorin.com
  16. ↑ Nara, Hiroshi (2007). Inexorable Modernity: Japan's Grappling with Modernity in the Arts. Lexington Books. p. 33. ISBN 0-7391-1841-2.
  17. ↑ Rose, C. (2000). Giants, Monsters, and Dragons: An Encyclopedia of Folklore, Legend, and Myth. ABC-CLIO.
  18. ↑ Eiichirô, Ishida (1950). "The Kappa Legend". Folklore Studies. 9: 1–2. JSTOR 1177401.
  19. ↑ a b Tatsumi, Takayuki (1998). "Deep North Gothic: A Comparative Cultural Reading of Kunio Yanagita's Tono Monogatari and Tetsutaro Murano's The Legend of Sayo" Archiválva 2011. június 7-i dátummal a Wayback Machine-ben. Newsletter of The Council for the Literature of the Fantastic. 1 (5). Retrieved December 22, 2010.
  20. ↑ a b c 怪異・妖怪伝承データベース: 河童雑談 [Folktale Data of Strange Phenomena and Yōkai] (in Japanese). International Research Center for Japanese Studies.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Kappa (folklore) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kappa_(japán_folklór)&oldid=26216007”