Kőnig György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kőnig György
SzületettKőnig György Dezső
1883. június 27.
Budapest[1]
Elhunyt1944. április 30. (60 évesen)
Balatonfüred
Állampolgárságamagyar
SzüleiKőnig Gyula
Foglalkozása
  • költő
  • fordító
  • irodalomtörténész
SírhelyeBalatonarács
SablonWikidataSegítség

Kőnig György Dezső (Budapest, 1883. június 27.[2]Balatonfüred, 1944. április 30.)[3] magyar költő, műfordító, irodalomtörténész. Kőnig Gyula matematikus fia és Kőnig Dénes matematikus bátyja.

Élete[szerkesztés]

Kőnig Gyula (1849–1913) és Oppenheim Erzsébet fia. Az egyetemen jogi tanulmányokat folytatott, majd a közoktatásügyi minisztérium szolgálatába lépett. Később elvesztette látását és mint miniszteri tanácsos ment nyugdíjba. A Nyugat és a Vasárnapi Újság munkatársa volt. Folyóiratokban számos irodalmi tanulmánya jelent meg. Több francia regényt fordított magyarra. Halálát tüdőgyulladás okozta. A balatonarácsi református temetőben helyezték végső nyugalomra.

Felesége Sziráki Mária Terézia volt, Szedlacskó Lajos és Nagy Anna lánya, akit 1914. november 26-án Budapesten, a Ferencvárosban vett nőül.[4]

Főbb művei[szerkesztés]

  • Kalendáriombeli régi magyar distichonok (1900)
  • Népdalok és egyéb versek gyűjteménye 1812-ből (1902)
  • Szirmay Antal (Budapest, 1902)
  • Alfred de Musset (Budapest, 1910)
  • Flaubert (Budapest, 1912)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]