Kézközépcsont
A kézközépcsontok (latinul metacarpus vagy os metacarpale) a kézfejeken helyezkednek el, fejenként 5 darab. Megnevezésük római számmal történik a hüvelykujjtól kiindulva (ossa metacarpalia I-V). A kéztőcsontok és a felső ujjperccsontok (phalanx) között találhatóak.
A kézközépcsontok
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- I. kézközépcsont (ossa metacarpalia I)
- II. kézközépcsont (ossa metacarpalia II)
- III. kézközépcsont (ossa metacarpalia III)
- IV. kézközépcsont (ossa metacarpalia IV)
- V. kézközépcsont (ossa metacarpalia V)
Általános jellemzők
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A csontok teste
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A test (corpus) ívelt , hosszanti irányban hátulról konvex, elölről konkáv.
Három felszíne van: külső, belső, háti (dorsalis).
- A külső és belső felszíne konkáv. A kézháti csontközötti izmoknak és a tenyéri csontközötti izmoknak biztosítanak tapadási pontot.
- A háti (dorsalis) felszín distális részének 2/3-a sima, háromszögletű, lapos melyet a feszítő izmok inai borítanak. Ezt a felszínt két vonal borítja melyek apró dudorokban kezdődnek mindkét oldalon az csontok végén. A csont közepe felett egy kicsivel találkoznak ahol egy apró vonulatot formálnak ami egyedül fut tovább a háti szakasz felszínén a csont végéig. Ez a vonulat két lejtős részre különül ami szintén a csont közötti izmoknak biztosít tapadási helyet.
A dudorok az articulationes metacarpophalangeae-nak a collaterális szalagjainak biztosít tapadási pontot.
A csontok alapja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A csont alapja téglatest forma.
A csontok fejecse
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A fejecse (capitulum) hosszúkás, hátulról konvex, haránt irányban kevésbé ilyen végül oldalról lapos. Ízületet képez a felső ujjperccsonttal (phalanx proximalis). Mind a két oldalán dudor van amely articulationes metacarpophalangeae-nak a collaterális szalagjainak biztosít tapadási pontot. A háti felszíne a feszítő izmok inainak biztosít tapadási pontot. A tenyéri felszínének közepén egy árok van mely a hajlító izmok inainak szolgál helyet.
Egyéb
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- II. metacarpus a leghosszabb.
- IV. metacarpus a legvékonyabb.
Sérülései
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Úgynevezett bokszoló törés: ilyenkor a metacarpus nyakán harántirányú törés látható a tenyér felé nyitott szögletöréssel. Akkor keletkezik, ha ökölbe szorított kézzel nagy erővel kemény felületre ütünk. Kezelése: repozíció és a kéz voláris oldalának rögzítése.
Elhelyezkedés és anatómiai kapcsolatok
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A kézközépcsontok proximálisan a carpometacarpalis ízület révén illeszkednek a kéztőcsontokhoz, distalisan pedig a metacarpophalangealis ízületekhez kapcsolódnak. Az I. metacarpus nyeregízülete teszi lehetővé a hüvelykujj nagyfokú mobilitását, míg a II–V. metacarpusok szilárdabb rögzülése elsősorban a markolási erő fenntartásában játszik szerepet.[1]
Fejlődéstan
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A metacarpusok elsődleges csontosodási magjai a magzati élet korai szakaszában jelennek meg. A fejecsek másodlagos csontosodási magjai többnyire a gyermekkor első éveiben fejlődnek ki, míg a növekedési porcok záródása a serdülőkor végére tehető.[2]
Vérellátás és beidegzés
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A kézközépcsontok vérellátását a dorsalis és palmaris metacarpalis artériák biztosítják, amelyek az arteria radialis és arteria ulnaris ágrendszeréből erednek. A periostealis erek jelentős szerepet játszanak a csontregenerációban. A terület érző beidegzése túlnyomórészt a nervus medianus, nervus ulnaris és nervus radialis ágaihoz kapcsolódik.[3]
Funkció
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A metacarpusok a kéz csontos vázának központi elemei. Stabilitást adnak a markolási és fogófunkciókhoz, miközben a kéz hosszanti és haránt ívei révén rugalmas ellenállást biztosítanak. Az I. metacarpus különleges helyzete alapvető az opponálási mozdulat számára, amely az emberi kéz finommotoros képességének egyik kulcseleme.[4]
Anatómiai variációk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Egyes egyénekben előfordulhat a metacarpusok hosszának eltérése vagy veleszületett rövidülése (brachymetacarpia). Ritka esetben kiegészítő csontmagok is kialakulhatnak, amelyek általában tünetmentesek, és radiológiai vizsgálatokkal mutathatók ki.[5]
Diagnosztika
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A metacarpusokat érintő sérülések elsődleges vizsgálati módszere a kétirányú röntgenfelvétel. Komplex törések, ízületi felszínt érintő sérülések vagy több csont együttes károsodása esetén CT-vizsgálat javasolt. A lágyrész- és ínsérülések feltárásában az ultrahang vagy MRI vizsgálat lehet hasznos.[6]
További sérüléstípusok
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A bokszoló törés mellett több más típusú metacarpustörés is előfordulhat:
- Spirális törés: csavaró erőbehatás következtében jön létre, gyakran sporttevékenység során.
- Aprított törés: nagy energiájú trauma során alakul ki, amikor a csont több darabra tör.
- Bázistörés: a carpometacarpalis ízület érintettségével jár, gyakran instabil és műtéti ellátást igényel.
A kezelési mód a törés jellegétől, az elmozdulás mértékétől és a beteg életkorától függően lehet konzervatív rögzítés vagy műtéti stabilizáció.[7]
Betegségei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Kahle, W.; Platzer, W. Color Atlas of Human Anatomy. Thieme, 2003.
- ↑ Standring, S. (Ed.) Gray’s Anatomy: The Anatomical Basis of Clinical Practice. 42nd ed., Elsevier, 2020.
- ↑ Moore, K.; Dalley, A.; Agur, A. Clinically Oriented Anatomy. 7th ed., Wolters Kluwer, 2013.
- ↑ Napier, J. R. “The prehensile movements of the human hand.” Journal of Bone and Joint Surgery, 1956.
- ↑ Boles, C.; Martin, R. “Congenital hand anomalies.” Hand Clinics, 1990.
- ↑ American College of Radiology. “ACR Appropriateness Criteria® – Acute Hand and Wrist Trauma.” 2018.
- ↑ Beasley, R. “Fractures of the hand.” Orthopedic Clinics of North America, 1992.