Kéz
A kéz a főemlősök felső végtagjának fogószerve. A legtöbb főemlős hüvelykujjának szembeállíthatósága a pontos fogást segíti. A többi szárazföldi állat megfelelő testrészét inkább mellső lábnak, vagy mancsnak nevezik.
Felépítése
[szerkesztés]Csontjai
[szerkesztés]
A sajkacsont Os scaphoideum
B holdascsont Os lunatum
C háromszögletű csont Os triquetrum
D borsócsont Os pisiforme
E trapézcsont Os trapezium
F kis trapézcsont Os trapezoideum
G fejescsont Os capitatum
H horgascsont Os hamatum
A kéz csontos vázát különálló csontok alkotják. Számuk függ a fajtól; az emberi kéznek 27 csontja van, vagyis a két kézben található az ember csontjainak negyede. A kéztő nyolc csontja két sorban ízesül. A disztális sort a trapézcsont, a kis trapézcsont, a fejescsont és a horgascsont alkotja. A működés szempontjából fontosabb proximális csuklóban négy csont található (sajkacsont, holdascsont, háromszögletű csont, borsócsont). A singcsont és a kéztőcsontok között ízületi porckorong teremt kapcsolatot. A kézközép öt csontot tartalmaz.
Az emberi kéz ujjai a kéz szabadon mozgatható részei. A hüvelykujjban két, a többi ujjban három-három csont található, összesen 14.
Izmai
[szerkesztés]A kéz izomzata nagyon összetett. A 33 izom nagy része az alkarban helyezkedik el, és inakkal kapcsolódik a kézhez. A magában a kézben levő erősebb izmok alkotják a hüvelykujj izompárnáját és a kisujjpárnát. A kisebb izomok a kézközépcsontokhoz kapcsolódnak.
Beidegzése
[szerkesztés]A kezet három ideg idegzi be: a nervus ulnaris, a nervus medianus és a nervus radialis. A nervus medianus az ujjhajlítókkal együtt a kéztőtől a tenyér oldalára a karpális csatornán halad át. A vérellátást az arteria radialis és az arteria ulnaris kettős hurka biztosítja.
Fogás és érzékelés
[szerkesztés]A kéz, különösen a tenyér izmait lapos inas lemez (aponeurosis) védi, ami lehetővé teszi az erősebb fogást. A kéz, különösen az ujjbegyek bőre gazdag különféle receptorokban, például szabad idegvégződésekben és Merkel sejtekben, ami érzékennyé teszi a kezet a tapintási ingerekre. A tenyér oldalán 17 000 érzékelősejt (cm²-enként 140) képes mozgást, nyomásváltozást és rezgést érzékelni.
Élettani sajátosságok
[szerkesztés]Az emberi kéz nemcsak fogószerv, hanem a finommotorika és az érzékelés egyik legfontosabb szerve. Az ujjak és a tenyér mozgásai rendkívül precízek, ami lehetővé teszi az olyan összetett tevékenységeket, mint az írás, a hangszerjáték vagy a sebészeti beavatkozások.
Az agykéregben a kéz és az ujjak kiemelkedően nagy területet foglalnak el a szenzoros és a motoros homunculus térképeken.[1] Ez azt jelzi, hogy a kézhez kapcsolódó idegi vezérlés és érzékelés jelentős szerepet játszik az emberi idegrendszerben.
A kéz tapintásérzékenysége kiemelkedő: az ujjbegyekben található Meissner-testek, Merkel-sejtek, Pacini-testek és szabad idegvégződések segítségével a bőr képes felismerni az apró felszíni különbségeket, rezgéseket és nyomásváltozásokat.[2] Ez teszi lehetővé például a vakok által használt Braille-írás olvasását.
Más fajokban
[szerkesztés]A többi gerinces állatfaj testfelépítése is az életmódhoz igazodik, ezért egyes fajoknál eltűnt vagy összenőtt néhány csont. A kézközépcsontok és az ujjak csontjai is átmehettek ezeken a változásokon. Így a madarakon három ujj csontjai, a lovakon egy ujj maradt meg.
Szerepe
[szerkesztés]Fogás
[szerkesztés]
Alapvetően kétféle fogás létezik: a pontos és az erős fogás. A fogás igazodik a tárgy alakjához, méretékhez és súlyához: az erős fogás a nagyobb és a nehezebb tárgyak megragadására, a pontos fogás a kisebb vagy törékeny tárgyak, finom szerszámok megfogására való.
Erős fogáskor az egész tenyér meghajlik, és az hüvelykujj a tenyérrel szembe kerül. Így a kéz több száz Newton erő kifejtésére képes. Nehéz tárgyak, például kövek, edények megtartására és szállítására használatos. Ha a hüvelykujj nem áll szembe a tenyérrel, akkor majomfogás jön létre, ami megfigyelhető a fán élő majmoknál, amikor ágról ágra haladnak.
Pontos fogáskor a tárgyakat lényegében három ujj tartja és vezeti: a hüvelykujj, a mutatóujj és a középső ujj. Az érintett ujjak szerint további altípusai különböztethetők meg, amelyek a fogott tárgy alakjához, a vele végzendő mozgáshoz és a szükséges erőkifejtéshez igazodnak.
Az emberi kéz a többi főemlős kezétől eltérően ökölbe zárható.[3]
A behajlításával a tenyéren bemélyedés alakul ki, amit az ujjak behajlítása egészít ki. Megfigyelhető például folyadékok öntésekor, vagy labda feltartásakor.
A két kéz között általában munkamegosztás alakul ki; az egyik kéz bonyolultabb mozdulatokat képes végezni, mint a másik. Ezt hívják kezességnek; eszerint lesz jobb- vagy balkezes valaki.
Kommunikáció és számolás
[szerkesztés].jpg)
A munka, játék és hasonló tevékenységek mellett a kéz a kommunikációban is részt vesz. Ide tartoznak a rámutatás, a gesztusok, a jelnyelv és a jelbeszéd, valamint a kézírás és a gépelés. Többnyire a számítógéppel is a kéz veszi fel a kapcsolatot, a billentyűzet, az egér, a trackball és az érintőképernyő segítségével.
A számok felfedezése óta az ember a kezet számolásra is használja. A tízes számrendszer elterjedése is a két kéz ujjainak számán alapul, bár sok nép sokáig más számrendszert használt. Ezekhez kialakítottak rendszereket, amelyekkel nagy számokat is meg tudtak jeleníteni, és amelyek a számtani műveletekben is segítettek. Az első írásban fennmaradt ábrázolás Beda Venerabilis (672/673–735) angolszász Benedek-rendi szerzetestől származik.
A kéz bonyolult fogó- és tapintószervvé való alakulása az emberré válás fontos előfeltétele volt. A törzsfejlődés különböző fázisaiban ez az agyterületek arányaiban is megjelenik.
További statisztikai és érdekességi adatok
[szerkesztés]A kéz használata az emberi élet során óriási számokban mérhető. Becslések szerint egy ember ujjai élete során körülbelül 25 millió alkalommal hajlanak be és egyenesednek ki.[4]
A kéz szorítóereje egyénenként, nemenként és életkoronként is változik. Felnőtt férfiaknál átlagosan 40–60 kg, nőknél 20–35 kg közötti értékeket mértek.[5]
A jobb- és balkezesség aránya világszerte viszonylag állandó: a népesség mintegy 85–90%-a jobbkezes, míg 10–15%-a balkezes.[6]
A Guinness World Records adatai szerint a valaha mért leghosszabb férfikéz 32,3 cm, míg a leghosszabb női kéz 25,5 cm hosszú volt.[7]
A kéz kulturális és tudományos jelentősége miatt több múzeum is foglalkozik bemutatásával. A bajorországi Wolnzachban található Museum Kulturgeschichte der Hand mintegy 800 műalkotást állít ki, míg a lausanne-i Musée de la main orvosi és kultúrtörténeti szempontból vizsgálja a kéz szerepét.
Források
[szerkesztés]- Frank R. Wilson: Die Hand – Geniestreich der Evolution. Ihr Einfluss auf Gehirn, Sprache und Kultur der Menschen (= rororo Sachbuch. rororo science 61338). Rowohlt-Taschenbuch-Verlag, Reinbek bei Hamburg 2002, ISBN 3-499-61338-7 (Originalausgabe: The Hand. Pantheon Books, New York NY 1998, ISBN 0-679-41249-2).
- Marco Wehr, Martin Weinmann (Hrsg.): Die Hand. Werkzeug des Geistes. Elsevier, Spektrum Akademischer Verlag, München u. a. 2005, ISBN 3-8274-1517-9.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Penfield, W., Boldrey, E. (1937): Somatic motor and sensory representation in the cerebral cortex of man as studied by electrical stimulation. Brain, 60(4):389–443. doi:10.1093/brain/60.4.389
- ↑ Kandel, E. R., Schwartz, J. H., Jessell, T. M. (2000): Principles of Neural Science. McGraw-Hill, New York. ISBN 0-8385-7701-6.
- ↑ eurekalert.org vom 19. Dezember 2012: Fine hands, fists of fury. Our hands evolved for punching, not just dexterity.
- ↑ Jones, L. A., Lederman, S. J. (2006): Human Hand Function. Oxford University Press. ISBN 978-0-19-517315-4.
- ↑ Mathiowetz, V., Kashman, N., Volland, G. et al. (1985): Grip and pinch strength: normative data for adults. Archives of Physical Medicine and Rehabilitation, 66(2):69–74.
- ↑ Raymond, M., Pontier, D. (2004): Is there geographical variation in human handedness? Laterality, 9(1):35–51. doi:10.1080/13576500244000274
- ↑ Guinness World Records (2023): Longest hands (male / female). Elérhető: www.guinnessworldrecords.com
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]
