Kétfoltú szitakötő

Kétfoltú szitakötő
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 5 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak;
Osztály:	Rovarok;
Rend:	Szitakötők;
Család:	Sárkány-szitakötők;
Nem:	Epitheca;
Tudományos név
	Epitheca bimaculata; Charpentier, 1825
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kétfoltú szitakötő témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kétfoltú szitakötő témájú médiaállományokat és Kétfoltú szitakötő témájú kategóriát.

A kétfoltú szitakötő (Epitheca bimaculata) Európában és Nyugat-Szibériában honos, a sárkány-szitakötők családjába tartozó faj.

Megjelenése[szerkesztés]

Nagy méretű szitakötőfaj, testhossza eléri a 65 mm-t, szárnyfesztávolsága pedig a 95 mm-t. A család többi tagjától eltérően nincs fémes színezete. Tora barna, oldalt ferde sötét csíkokkal. Potroha sárgásbarna, felül széles sötétbarna vagy fekete sávval, amely a szelvények közepén összeszűkül, közöttük pedig kiszélesedik. Lábai hosszúak. A hátsó szárnyak tövén fekete folt figyelhető meg, innen kapta a faj a nevét. A fiatal példányok szeme barna, ami az ivarérett imágókon irizáló malachitzöldre változik. A nemek színezete hasonló; a hímek potroha keskenyebb és potrohfüggelékeik V-alakban szétállnak, míg a nőstények potrohfüggelékei majdnem párhuzamosak.

Hasonló faj a négyfoltos acsa, amely a szárnyain lévő fekete foltokról könnyen felismerhető; valamint a mocsári szitakötő fiatal példányaival is összetéveszthető.

Elterjedése[szerkesztés]

Elsősorban közép- és kelet-európai faj. Nyugat-Európában (Franciaországban, Németországban, Skandináviában) is előfordulnak szigetszerű, változó létszámú populációi. Hollandiából kipusztult és az utóbbi időkben Olaszországban és Boszniában sem észlelték. Kelet felé Nyugat-Szibériáig terjed az élettere. Magyarországon sokáig csak nagyon kevés megfigyelés volt róla, újabban több helyütt megtalálták.

Életmódja[szerkesztés]

Hosszú lábú lárvája nagyobb, fákkal-bokrokkal benőtt partú, vízinövényekben gazdag tavakban, holtágakban, bánya- és halastavakban fejlődik, két vagy három éven át. Az imágó május közepe táján bújik ki és igen rövid ideig, körülbelül egy hónapig röpül. Igen mozgékony, gyors röptű faj, és inkább a nyílt vízfelszín fölött vagy a fák koronájának szintjében tartózkodik, ezért megfigyelése nem könnyű. Párzás után a nőstény 2000 petéből álló, 15–50 cm hosszú petefüzért rak, amely sokáig a víz színén lebeg vagy rátekeredik a vízinövényekre.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 5 000 Ft.