Ugrás a tartalomhoz

Kékfülű vöröslóri

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kékfülű vöröslóri
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Papagájalakúak (Psittaciformes)
Öregcsalád: Papagájszerűek (Psittacoidea)
Család: Szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae)
Alcsalád: Lóriformák (Loriinae)
Nemzetség: Lórirokonúak (Loriini)
Nem: Eos
Faj: E. cyanogenia
Tudományos név
Eos cyanogenia
Bonaparte, 1850
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kékfülű vöröslóri témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kékfülű vöröslóri témájú médiaállományokat és Kékfülű vöröslóri témájú kategóriát.

A kékfülű vöröslóri (Eos cyanogenia), korábban csak kékfülű lóri,[1] a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe, és a szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) családjába tartozó faj.[2][3]

Rendszerezése

[szerkesztés]

A fajt Charles Lucien Jules Laurent Bonaparte francia ornitológus írta le 1850-ben.[4]

Előfordulása

[szerkesztés]

Indonézia endemikus madara. Új-Guinea partjához közel fekvő Biak, Numfor, Manim és Mios Num apró szigetein honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, valamint ültetvények. Állandó, nem vonuló faj.[5]

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza 30 centiméter.[6] Tollazata vörös, háta és szárnyának orma fekete. A kis szárnyfedők barnás árnyalatúak, az evezőtollak csúcsa teljesen fekete. Jellegzetes a fején levő nagy kék folt a szemek körül és a fültájékon.

Életmódja

[szerkesztés]

Természetes élőhelyén gyümölcsökön él, fogságban megeszi a tejbe áztatott zsemlét, kétszersültet is. Füttye igen éles, néha kellemetlen.[7]

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

Az elterjedési területe kicsi, egyedszáma pedig csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján mérsékelten fenyegetett fajként szerepel.[5] Szerepel a vadon élő állatok kereskedelmi forgalmát szabályozó CITES lista második mellékletében is.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5. 
  2. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)
  3. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)
  4. Avibase. (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)
  5. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)
  6. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)
  7. Romhányi, Attila. Papagájok. Natura, 72. o. (1987). ISBN 963 233 126 5 

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]