Jód-monofluorid

A jód-monofluorid interhalogén vegyület, képlete IF. Csokoládébarna színű szilárd anyag, mely 0 °C-on bomlik,^[1] diszproporció révén elemi jód és jód-pentafluorid keletkezik:

5 IF → 2 I₂ + IF₅

Molekuláris tulajdonságai azonban spektroszkópiai módszerekkel pontosan meghatározhatóak: a jód–fluor kötéstávolság 190,9 pm, a I–F kötés disszociációs energiája kb. 277 kJ·mol⁻¹. 298 kelvinen standard képződési entalpiája ΔH_f° = −95,4 kJ·mol⁻¹, szabadentalpiája ΔG_f° = −117,6 kJ·mol⁻¹.

Elő lehet állítani – bár csak rövid időre – jód és fluor CCl₃F-ben −45 °C-on történő reakciójával:

I₂ + F₂ → 2 IF

Másik előállítási módja, ha jódot és jód-trifluoridot reagáltatunk −78 °C-on CCl₃F-ben:

I₂ + IF₃ → 3 IF

Jód és ezüst(I)-fluorid 0 °C-on végzett reakciójában is jód-monofluorid keletkezik:

I₂ + AgF → IF + AgI

Reakciói[szerkesztés]

A jód-monofluoridot tiszta nitrogén-trijodid előállítására használják:

BN + 3 IF → NI₃ + BF₃

Források[szerkesztés]

↑ Mary Eagleson (1994), Concise Encyclopedia of Chemistry. Walter de Gruyter. 1201 pages. ISBN 3-11-011451-8, ISBN 978-3-11-011451-5

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Iodine monofluoride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

[meagle-1] Mary Eagleson (1994), Concise Encyclopedia of Chemistry. Walter de Gruyter. 1201 pages. ISBN 3-11-011451-8, ISBN 978-3-11-011451-5

[1]