Jód-monobromid
| Jód-monobromid | |
| |
| |
| IUPAC-név | jód-monobromid |
| Más nevek | jód bromid |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | 7789-33-5 |
| PubChem | 82238 |
| ChemSpider | 74216 |
| EINECS-szám | 232-159-9 |
| SMILES | BrI |
| InChI | 1/BrI/c1-2 |
| InChIKey | CBEQRNSPHCCXSH-UHFFFAOYSA-N |
| UNII | G0K622RD9N |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | IBr |
| Moláris tömeg | 206,904 g/mol |
| Megjelenés | sötétvörös szilárd |
| Olvadáspont | 42 °C |
| Forráspont | 116 °C |
| Rokon vegyületek | |
| Azonos kation | jód-monoklorid, jód-monofluorid |
| Rokon interhalogén vegyület | jód-monoklorid jód-monofluorid bróm-monoklorid |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
A jód-monobromid interhalogén vegyület. Sötétszürke[1] vagy fekete[2] szúrós szagú kristályos vegyület, nem sokkal szobahőmérséklet felett megolvad. Gáz halmazállapotban részlegesen disszociál. Mint a jód-monokloridot, az IBr-t is használják a jodometriában. Ez adja a I+ forrást.
Jód és bróm szobahőmérsékletű reakciójával állítják elő:[2]
I2 + Br2 → 2 IBr
Vízben, alkoholban, éterben, kloroformban és szén-diszulfidban oldódik.[1]
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben az Iodine monobromide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- ↑ a b Römpp vegyészeti lexikon: Második kötet F–K. Budapest: Műszaki Könyvkiadó, 659. o. (1982). ISBN 963 10 3813 0
- ↑ a b Greenwood, N.N.. Az elemek kémiája, 1., Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1122. o. (1999). ISBN 963-18-9144-5