Jód-monobromid
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
| Jód-monobromid | |||
 |
|||
 |
|||
| IUPAC-név | jód-monobromid | ||
| Más nevek | jód bromid | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 7789-33-5 | ||
| PubChem | 82238 | ||
| ChemSpider | 74216 | ||
|
|||
|
|||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | IBr | ||
| Moláris tömeg | 206,904 g/mol | ||
| Megjelenés | sötétvörös szilárd | ||
| Olvadáspont | 42 °C | ||
| Forráspont | 116 °C | ||
| Rokon vegyületek | |||
| Azonos kation | jód-monoklorid, jód-monofluorid | ||
| Rokon interhalogén vegyület | jód-monoklorid jód-monofluorid bróm-monoklorid |
||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standard állapotára vonatkoznak. (25 °C, 100 kPa) |
|||
A jód-monobromid interhalogén vegyület. Sötétszürke[1] vagy fekete[2] szúrós szagú kristályos vegyület, nem sokkal szobahőmérséklet felett megolvad. Gáz halmazállapotban részlegesen disszociál. Mint a jód-monokloridot, az IBr-t is használják a jodometriában. Ez adja a I+ forrást.
Jód és bróm szobahőmérsékletű reakciójával állítják elő:[2]
I2 + Br2 → 2 IBr
Vízben, alkoholban, éterben, kloroformban és szén-diszulfidban oldódik.[1]
Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Ez a szócikk részben vagy egészben az Iodine monobromide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- ^ a b Römpp vegyészeti lexikon: Második kötet F–K. Budapest: Műszaki Könyvkiadó, 659. o (1982). ISBN 963 10 3813 0
- ^ a b Greenwood, N.N.. Az elemek kémiája, 1., Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1122. o (1999). ISBN 963-18-9144-5
