Ugrás a tartalomhoz

Jód-pentafluorid

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jód-pentafluorid

A jód-pentafluorid sztereoképlete

A jód-pentafluorid kalottamodellje
Szabályos névpentafluor-λ5-jodán
Más nevekjód-fluorid
Kémiai azonosítók
CAS-szám7783-66-6
PubChem522683
ChemSpider455940
EINECS-szám232-019-7
SMILES
FI(F)(F)(F)F
InChI
1S/F5I/c1-6(2,3,4)5
InChIKeyPJIYEPACCBMRLZ-UHFFFAOYSA-N
UNIILFD5C04ER3
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képletIF5
Moláris tömeg221,89 g/mol
Megjelenésszíntelen vagy halványsárga folyadék
Sűrűség3,250 g/cm³
Olvadáspont9,43 °C
Forráspont97,85 °C
Oldhatóság (vízben)hidrolizál[1]
Kristályszerkezet
Kristályszerkezetmonoklin
point group C2/c
Koordinációs
geometria
négyzetes piramis
Molekulaformanégyzetes piramis[2]
Veszélyek
MSDSExternal MSDS
Főbb veszélyekmérgező, oxidáló hatású, korrozív.
NFPA 704
0
3
2
W
Rokon vegyületek
Azonos kationjód-pentoxid
Azonos anionbróm-pentafluorid
Rokon vegyületekjód-monofluorid
jód-trifluorid
jód-heptafluorid
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A jód-pentafluorid interhalogén vegyület, képlete IF5. Szobahőmérsékleten színtelen vagy sárga folyadék, sűrűsége 3,250 g cm−3. Elsőként Henri Moissan szintetizálta 1891-ben, szilárd jód fluorgázban történő égetésével.[3] Ez a reakció exoterm és még ma is használják jód-pentafluorid előállításához, bár a reakció körülményein azóta javítottak.[4][5]

I2 + 5 F2 → 2 IF5

A jód-pentafluorid erős fluorozó és oxidáló szer. A vízzel hevesen reagál, hidrogén-fluoridot és jód-heptafluoridot képez. Primer aminokkal való reakciója során – hidrolízist követően – nitril keletkezik.[6]

R-CH2-NH2 → R-CN

Ez a szócikk részben vagy egészben az Iodine pentafluoride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

  1. ↑ Patnaik, P. (2002). Handbook of Inorganic Chemicals. McGraw-Hill. ISBN 0-07-049439-8.
  2. ↑ Durbank, R. D.; Jones, G. R. (1974). "Crystal structure of Iodine Pentafluoride at -80° ". Inorganic Chemistry. 13 (5): 421–439. doi:10.1021/ic50135a012.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  3. ↑ Moissan, M. H. (1891). "Nouvelles Recherches sur le Fluor". Annales de Chimie et de Physique. 6 (24): 224–282.
  4. ↑ Ruff, O.; Keim, R. (1930). "Das Jod-7-fluorid [The iodine-7-fluoride]". Zeitschrift für Anorganische und Allgemeine Chemie (német nyelven). 193 (1): 176–186. doi:10.1002/zaac.19301930117.
  5. ↑ Ruff O.; Keim R. (1931). "Fluorierung von Verbindungen des Kohlenstoffs (Benzol und Tetrachlormethan mit Jod-5-fluorid, sowie Tetrachlormethan mit Fluor) [Fluoridation of Carbon Compounds (Benzene and Tetrachlormethane with Iodine-5-Fluoride, and Tetrachloromethane with Fluorine)]". Zeitschrift für Anorganische und Allgemeine Chemie (német nyelven). 201 (1): 245–258. doi:10.1002/zaac.19312010122.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  6. ↑ Stevens, T. E. (1966). "Rearrangement of Amides with Iodine Pentafluoride". Journal of Organic Chemistry. 31 (6): 2025–2026. doi:10.1021/jo01344a539.