Juliusz Rómmel
Juliusz Rómmel | |
Született | 1881. június 3. Grodno, Orosz Birodalom |
Meghalt | 1967. szeptember 8. (86 évesen) Varsó, Lengyelország |
Sírhely | Powązki katonai temető |
Állampolgársága | |
Nemzetisége | lengyel |
Szolgálati ideje | 1903–1947 |
Rendfokozata | Hadosztálytábornok |
Csatái | Első világháború, Orosz polgárháború, Lengyel–szovjet háború, Második világháború |
Kitüntetései |
|
Rokonai | Erwin Rommel, Karol Rómmel |
A Wikimédia Commons tartalmaz Juliusz Rómmel témájú médiaállományokat. |
Juliusz Karol Wilhelm Józef Rómmel (1881. június 3. – 1967. szeptember 8.) lengyel katona és a lengyel hadsereg tábornoka volt. A lengyel–szovjet háború alatt a komarówi csatában kivívott döntő győzelemmel szerzett magának hírnevet, amely a 20. század legnagyobb lovassági ütközete volt. 1939-ben, a lengyelországi hadjárat során két hadseregnek is a parancsnoka volt, és őt bízták meg Varsó védelmével is. Az itt betöltött szerepe miatt megítélése a mai napig vitatott. A fegyverletétel után a háború hátralévő részét német hadifogságban töltötte, majd a konfliktus vége után hazatért, és 1947-es leszerelése után könyveket írt. Erwin Rommel német parancsnok távoli rokona volt.[1]
Élete
[szerkesztés]Fiatalkora
[szerkesztés]1903-ban fejezte be tanulmányait a szentpétervári Konsztantyin Tüzérségi Iskolában, majd ezt követően a cári haderőben szolgált és ezredesi rendfokozatot ért el. Az első világháború idején az 1. tüzérdandár parancsnokaként tevékenykedett. 1917-ben átvezényelték a II. lengyel hadtesthez, amelynek egyik szervezője lett. Az orosz polgárháború idején azt a lengyel könnyűdandárt vezette, amely Lucjan Żeligowski 4. lövészhadosztályának a része volt. Az Osztrák–Magyar Monarchia internálta őt, s ezt követően 1918-ban csatlakozott a lengyel haderőhöz.
Lengyel–szovjet háború
[szerkesztés]1918–1919-ben a 8. tüzérezred, majd 1919 és 1920 között az 1. tüzérdandár parancsnoka volt. 1920-ban, a lengyel–szovjet háború kitörése előtt az 1. hadosztály parancsnokának nevezték ki, majd a harcok kezdete után az 1. lovashadosztály élére került.[2] Ebben a pozícióban sikerült a komarówi csatában legyőznie a Vörös Hadsereg Bugyonnij által vezetett 1. lovashadseregét, amely 4000 embert veszített.[1] Ez a győzelme megalapozta későbbi hírnevét és népszerűségét Lengyelországban.
A két világháború között
[szerkesztés]A háború után, 1922-ben dandártábornokká léptették elő, és több pozícióban is szolgált. 1924 és 1926 között ismét korábbi háborús egységét irányította. 1926 és 1939 között hadseregfelügyelő volt előbb a łódźi majd a varsói hadseregnél.[2] 1928-ban altábornaggyá (general dywizji) léptették elő.
Második világháború alatt és után
[szerkesztés]1939 márciusában a łódźi hadsereg élére nevezték ki, amely a lengyel haderő északi és déli szárnyát alkotta a Németországgal közös határvonalon. A határhoz közel helyezte el egységeit, amely a második világháború kitörésekor végzetes hibának bizonyult. Természetes védelem hiányában Rómmel katonáit könnyedén bekerítették és elvágták a többi lengyel csapattól, nem sok esélyt adva az ellenállásra vagy a visszavonulásra.[3][4] Tisztázatlan körülmények között Rómmel és vezérkara elszakadtak egységüktől és Varsó felé indultak, ahová szeptember 7-e éjszakáján érkeztek meg. Edward Rydz-Śmigły főparancsnok átadta neki a varsói hadsereg parancsnokságát.[4] Rydz-Śmigły olyan parancsot adott neki, hogy „védje a várost, amíg a lőszer és az élelem kitart, azért hogy annyi ellenséges erőt kössön le, amennyit csak lehetséges.”[3] A civil lakosságnak küldött proklamációkat is ő írta alá, akárcsak a város kapitulációját szeptember 28-án.
A háború hátralévő részét német hadifogolytáborokban töltötte, az utolsó évet Oflag VII-A Murnauban. Az amerikai 12. páncéloshadosztály szabadította fel a tábort 1945 áprilisában,[5] azonban a II. lengyel hadtestben nem fogadták örömmel, így inkább a hazatérés mellett döntött. A kommunista propaganda gépezetnek kapóra jött a hazatérése, háborús hősként ünnepelték és megkapta a Virtuti Militari parancsnoki keresztjét.
1947-ben leszerelt a hadseregtől és élete hátralévő részét a könyvírásnak szentelte. Szerepe a szeptemberi hadjáratban és az azt követő időszakban mindmáig vitás kérdés.[6][7]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Eger, Christopher (2007-10-16), The Combat Record of the Konarmia: The Soviet Red Army's Cavalry 1918-1923, [hqqp://www.suite101.com/content/the-combat-record-of-the-konarmia-a33490] suite101.com
- ↑ a b Steen Ammentorp: Juliusz Karol Wilhelm Józef. The Generals of WWII. (Hozzáférés: 2012. február 8.)
- ↑ a b Stanley S. Seidner Marshal Edward Śmigły-Rydz: Rydz and the Defense of Poland, i. m.
- ↑ a b Tadeusz Kryska-Karski & Stanisław Żurakowski Generałowie Polski niepodległej, i. m.
- ↑ LoneSentry (2004), Speed is the Password: The Story of the 12th Armored Division, LoneSentry.com
- ↑ Henryk Stańczyk Warszawa we wrześniu 1939 roku, i. m.
- ↑ Paweł Piotr Wieczorkiewicz Kampania 1939 roku, i. m.
Források
[szerkesztés]Angolul
[szerkesztés]- Lerski, Jerzy Jan (a.k.a George J.) (1996), Historical Dictionary of Poland, 966-1945 (1st ed.), Westport, US-CT: Greenwood Press, p. 515, ISBN 0-31326-007-9, <https://books.google.hr/books?id=FPxhOu_n1VYC>
- LoneSentry (2004), Speed is the Password: The Story of the 12th Armored Division, LoneSentry.com
- Seidner, Stanley S. (1978), Marshal Edward Śmigły-Rydz: Rydz and the Defense of Poland, New York
Lengyelül
[szerkesztés]- Bartoszewski, Władysław (1984), 1859 dni Warszawy (2nd ed.), Warszawa: Znak, ISBN 8-37006-152-4
- Kryska-Karski, Tadeusz & Żurakowski, Stanisław (1991), Generałowie Polski niepodległej, Warszawa: Editions Spotkania, OCLC 24935744
- Rómmel, Juliusz (1958), Za honor i ojczyznę. Wspomnienia dowódcy armii "Łódź" i "Warszawa", Warszawa: Wydawnictwo Iskry
- Stańczyk, Henryk (2004), Warszawa we wrześniu 1939 roku, Warszawa: Rytm
- Wieczorkiewicz, Paweł Piotr (2001), Kampania 1939 roku, Warszawa: KAW, ISBN 8-38807-253-6
- Biography Archiválva 2007. május 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Biography of Gen Rómmel
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Juliusz Rómmel című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.