Ugrás a tartalomhoz

Jugoszlávia nemzeti hőse

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nemzet Hőse Érdemrend
Adományozza
KaphatjákHősies tettet végrehajtók
IndoklásHősies helytállás
Statisztikák
Alapítás dátuma1941. december
Első kitüntetés dátuma1942. február
Utolsó kitüntetés dátuma1999. december 31.
Kitüntetések száma1401
Viselési sorrend
Magasabb rangú kitüntetésnincs
A Wikimédia Commons tartalmaz Nemzet Hőse Érdemrend témájú médiaállományokat.

A Nemzet Hőse Érdemrend[1][2] (szerbhorvátul: Orden narodnog heroja; szlovénül: Red narodnega heroja, macedónul: Oрден на народен херој) jugoszláv vitézségi érdemérme, a második legmagasabb katonai kitüntetése, és összességében harmadik legmagasabb jugoszláv kitüntetés volt.[3] Olyan személyek, katonai alakulatok, politikai és egyéb szervezetek kaphatták meg, akik a háború alatt, vagy békeidőben rendkívüli hőstetteikkel tüntették ki magukat. A címzetteket ezt követően Jugoszlávia népi hőseinek vagy Jugoszlávia nemzeti hőseinek nevezték. A kitüntetés túlnyomó többséget a második világháború alatti akciókért partizánoknak ítélték oda. Jugoszláviában összesen 1322 díjat osztottak ki, 19-et pedig külföldieknek ítéltek oda.[4] 1998-ban a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság úgy döntött, hogy ismét odaítéli a Nemzet Hőse rendet, és több katonai egységet is kitüntetett vele, de egyének nem kapták meg.

Története

[szerkesztés]

A szocialista Jugoszláviában

[szerkesztés]

A „Nemzeti Hős” cím létrehozását a Jugoszláviai Népi Felszabadító Hadsereg Legfelsőbb Parancsnokságának 12–13. számú értesítője (1941. december és 1942. január) jelentette be a népi felszabadító háború hősies és önfeláldozó résztvevői számára. A címet elsőként Petar Leković kapta meg. Ezt a címet összesen 22 fő nyerte el. A címet 1943. augusztus 15-én a Népfelszabadító Érdemrenddel, a Bátorság Érdemrenddel, a Partizáncsillag Érdemrenddel, a Testvériség és Egység Érdemrenddel és a Bátorságért Érdemrenddel együtt tették hivatalossá. Ezzel egyidejűleg mindazokat, akik már rendelkeztek a Népi Hős címmel, automatikusan megkapták a rendet.[5]

A rend egy ovális alakú arany jelvényből állt, amely egy katonát ábrázolt puskával és zászlóval, egy babérkoszorúval körülvett, sugaras csillagra helyezve. A kitűző egy piros szalagra volt felfüggesztve, széle felé keskeny fehér csíkkal. Ennek és a többi rendnek a tervezését Đorđe Andrejević Kun festőművész és Antun Augustinčić szobrászművész végezte. 1943. november 29. előtt a Nemzeti Hős címet a KPJ Központi Bizottsága, 1945 után a Jugoszlávia Népgyűlésének Elnöksége, 1953-tól pedig Jugoszlávia elnöke adományozta.[5]

Megalapításától 1993-ig körül a rendet közel 1400 alkalommal ítélték oda. Josip Broz Tito marsall háromszor kapta meg: 1944-ben, 1972-ben és 1977-ben. A rend birtokosai jogosultak voltak bizonyos juttatásokra, például ingyenes tömegközlekedési viteldíjra, valamint az elhunyt hősök túlélő családtagjai nyugdíjra is. Bár a juttatásokat azóta csökkentették, a posztjugoszláv országok még mindig biztosítanak bizonyos előnyöket az érdemrend birtokosainak. A háború utáni Jugoszláviában sok iskolát és utcát neveztek el az nemzeti hősökről, és közülük sok név megmaradt, bár eltérő mértékben, a különböző utódországokban is.

Nemcsak embereket, hanem városokat, katonai alakulatokat és szervezeteket is kitüntetettek a renddel. Nyolc jugoszláviai város kapta meg a rendet és nyilvánították „hősi városoknak”: Belgrád, Cetinje, Drvar, Ljubljana, Újvidék, Prilep, Pristina és Zágráb városokat.[5]

Szerbia-Montenegróban

[szerkesztés]

A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlását követően megalakult a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság, amelyet később Szerbia-Montenegrónak neveztek el. Az ország 1998-ban törvényt fogadott el, amely továbbra is alkalmazta az egykori Jugoszlávia kitüntetéseit, köztük a Nemzet Hőse Érdemrendjét,[6] így ez akkoriban a Jugoszláv Érdemrend a Jugoszláv Csillagrend és a Szabadság Érdemrend után a negyedik legmagasabb rend volt.[7] A rendet soha nem adták át egyéneknek, de a koszovói háborúban aktív több katonai egységet részesítettek ebben a kitüntetésben.[8]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Yugoslavia Honors Dead Soviet Officer”, Star Tribune , 1964. október 21., 12. oldal (Hozzáférés: 2018. november 2.)  „open access” publikáció – ingyenesen elolvasható
  2. Yugoslavia Honors Tito as 'Hero' for Third Time”, The Los Angeles Times , 1977. május 17., 9. oldal (Hozzáférés: 2018. november 2.)  „open access” publikáció – ingyenesen elolvasható
  3. Orders and Decorations of the Socialist Federal Republic of Yugoslavia, 1945-90 by Lukasz Gaszewski 2000, 2003
  4. Narodni heroji Jugoslavije (szerbhorvát nyelven). Belgrade and Titograd: Partizanska knjiga, Narodna knjiga, Pobjeda (1982) 
  5. a b c Narodni heroji Jugoslavije [archivált változat] (szerbhorvát nyelven). Belgrade: Mladost (1975). Hozzáférés ideje: 2023. december 26. [archiválás ideje: 2011. július 28.] 
  6. Zakon o odlikovanjima”, Vreme , 1999. április 24.. [2013. február 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. február 10.) (szerb nyelvű) 
  7. Orders and Decorations of the Federal Republic of Yugoslavia, 1990- by Lukasz Gaszewski 2000, 2003
  8. Milošević bi morao sam sebe da odlikuje”, Blic , 2000. június 8.. [2013. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. február 10.) (szerb nyelvű) 

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Order of the People's Hero című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Order of the National Hero
A Wikimédia Commons tartalmaz Jugoszlávia nemzeti hőse témájú médiaállományokat.