Johannes Schenck
| Johannes Schenck | |
 | |
| Született | 1660[1] Amszterdam[2] |
| Elhunyt | |
| Állampolgársága | Németalföldi Köztársaság |
| Foglalkozása |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Johannes Schenck témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Johannes Schenck (más néven Johan Schenk; Amszterdam, 1660. június 3. – 1712 után) német-holland zeneszerző és viola da gamba játékos.
Életpályája[szerkesztés]
Johannes Schenck a kölni Wijnant Schenk borkereskedő és a gladbecki Catharina Kempius fia volt, és a Mozes en Aäronkerkben katolikusnak keresztelték meg. Schenck 1680-ban a Nieuwe Kerkben feleségül vette Geertruyd Hamelt. 1696-ig Amszterdamban élt, ahol többek között Govert Bidloo költővel dolgozott együtt.
1686-ban Schenck komponálta az első holland librettóra írt operát, az Opera op de Zinspreuk "Zonder Spys en Wyn, Kan geen Liefde zyn" ("Opera a 'Ohne Speis' und Wein kann kein' Liebe sein' mottó szerint") című singspielet, amelynek alcíme vagy mottója "Sine Cerere & Byn". Mottó: "Sine Cerere & Baccho friget Venus" ("Ceres és Bacchus nélkül Venus megfagy", analóg fordításban: "Étel és bor nélkül a szerelem nem virágozhat"). 1687-ben Schenck 28 áriát adott ki operájából énekhangra és basso continuóra hangszerelve Eenige / GEZANGEN / uit de opera van / Bacchus, Ceres, en Venus címmel. / Gesteld door / Joan Schenk ("Some songs from the opera about Bacchus, Ceres and Venus, composed by Joan Schenk", tartalmazza az op. 1), amelyből a Bacchus, Ceres and Venus című opera e kiadás alapján rekonstruált változatának címe is származik; az opera eredeti zenei anyaga nem maradt fenn.
1696-ban Schencket János Vilmos pfalzi választófejedelem düsseldorfi udvarának kamarazenészévé nevezték ki. A düsseldorfi udvari opera Sebastiano Moratelli karnagy alatt ekkoriban virágzott, és Schenck megismerkedett korának jelentős zeneszerzőivel és zenészeivel, köztük Georg Friedrich Händellel, Francesco Maria Veracinivel, Silvius Leopold Weiszel és a kasztrált Benedetto Baldassarival. Schenck későbbi kompozícióit ezek a találkozások befolyásolták.
Az a tény, hogy Johannes Schenck, az akkoriban "széles körben híres" hegedűvirtuóz meglepően kevés nyomot hagyott a düsseldorfi zenei életre vonatkozó forrásokban, arra enged következtetni, hogy Schenck pályája egy részét máshol is töltötte. Schenck kiadója, Etienne Roger révén tartotta a kapcsolatot Amszterdammal. Arcangelo Corelli hatása nyilvánvaló kései műveiben, például a L'Echo du Danube című szonátagyűjteményben. Schenck utolsó írásos említése a düsseldorfi udvari titkár 1709-ből származó dokumentumában található. Lehetséges, hogy egy köszvényes betegség miatt Schenck nem tudott többé hangszeres művészként fellépni, és visszavonult közigazgatási tisztviselőnek. 1715 augusztusában Schenck felesége, Gertrudis Schenck Johann Hugo von Wilderer karmester egyik gyermekének keresztanyjaként jelenik meg. Lehetséges, hogy Schenck még 1716-ban bekövetkezett haláláig, János Vilmos pfalzi választófejedelem szolgálatában állt, ezt követően nyoma vész.
Constantin Netscher (1668-1723) olajfestménye, amelyen Johannes Schenck egy viola da gambával látható, 1696 előtt készült; a kép a blois-i Musee des Beaux-Arts Szépművészeti Múzeumában található. Id. Peter Schenk (aki nem rokona a zenésznek) e festmény után készített egy keltezetlen metszetet, amely már az idősebb Johannes Schenck zenészt ábrázolja, és néhány részletében eltér az eredetitől.
Művei[szerkesztés]
.png)
- op. 1: Világi és egyházi énekzene
- op. 2: Tyd en Konst-Oeffeningen (15 szvit viola da gamba és basso continuo számára, Amszterdam 1688)
- op. 3: Il Giardino Armonico (12 szonáta két hegedűre, viola da gamba és basso continuo, Amszterdam 1691)
- op. 6: Scherzi musicali (14 szvit 101 önálló tételben viola da gamba és basso continuo ad libitum, Amszterdam 1698)
- op. 7: Suonate a violino e violone o cimbalo (Amszterdam 1699)
- op. 8: Le Nymphe di Rheno (szvitek és szonáták két brácsára, Amszterdam 1702)
- op. 9: L'Echo du Danube (6 szonáta viola da gamba-ra, Amszterdam 1704)
- op. 10: Les fantaisies bisarres de la goutte (Amszterdam 1711/12, részben elveszett), digitális másolat a Mus. O. 11553 a Staatsbibliothek zu Berlinben.
Irodalom[szerkesztés]
- Johannes Boer: Schenck, Johannes. In: Ludwig Finscher (szerk.): Die Musik in Geschichte und Gegenwart. Második kiadás, személyes rész, 14. kötet (Riccati - Schönstein). Bärenreiter/Metzler, Kassel u. a. 2005, ISBN 3-7618-1134-9, Sp. 1277-1279 (online kiadás, a teljes hozzáféréshez előfizetés szükséges).
- Karl Heinz Pauls: Johannes Schenck, a pfalzi kamarazenész. In: Die Musikforschung. 15, 1962, 157-171. oldal, JSTOR 41115371.
- Karl Heinz Pauls: Adalékok Johannes Schenck választó-pfalzi kamarazenész életrajzához. In: Die Musikforschung. 19, 1966, 288-289. oldal, JSTOR 41116114.
- Hans Reiners: Johann Schenck nyomában: megkésett méltatás a 350. születésnap alkalmából. In: Az Állami Zenekutató Intézet Porosz Kulturális Örökség Évkönyve, 2011, 211-228. oldal (németül)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ MGG Online (német nyelven). Bärenreiter, 2016. (Hozzáférés: 2023. május 8.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 16.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Trove. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Grove Music Online (angol nyelven). Oxford University Press. (Hozzáférés: 2019. június 3.)
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Johannes Schenck című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
