Johann Nepomuk Sepp

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Johann Nepomuk Sepp
Született1816. augusztus 7.[1]
Bad Tölz
Elhunyt1909. június 5. (92 évesen)[1]
München
ÁlneveSepp von Laßberg
Állampolgárságanémet
Foglalkozása
  • történész
  • politikus
Tisztsége
  • Member of the Bavarian Chamber of Deputies
  • Member of the Customs Parliament
  • Frankfurti parlament tagja
IskoláiLajos–Miksa Egyetem
KitüntetéseiSzent Sír Lovagrend tagja
SírhelyeAlter Südfriedhof
A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Nepomuk Sepp témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Johann Nepomuk Sepp (Bad Tölz, 1816. augusztus 7. – München, 1909. június 5.) bajor születésű német történész és politikus.

Élete[szerkesztés]

Johann Nepomuk Sepp egy tímár és kelmefestő fiaként született Bad Tölzben Bajorországban. 1834-től 1836-ig és 1837-től 1839-ig Münchenben tanult filozófiát és katolikus teológiát, valamint jogot, nyelvtudományt és történelmet. 1836-ban megszakította egyetemi tanulmányait, hogy Svájcba, majd Itáliába utazzon, ezek után pedig beiratkozott a müncheni Gregorianum papneveldébe. 1939-ben megszerezte a tudományos fokozatot, és magántudósként helyezkedett el Bad Tölzben. 1844-től 1846-ig előadóként tanított a müncheni Lajos–Miksa Egyetemen.

Miután 1845-46-ban utazást tett Szíriában, Palesztinában és Egyiptomban, 1846-ban kinevezték helyettes professzornak Münchenben, de 1847-ben hét kollégájával együtt eltávolították, amiért ellenezték I. Lajos bajor király kegyencének, Lola Monteznek nemesi rangra emelését. Sepp tanítói képesítését visszavonták, és száműzték a bajor fővárosból.

1848-ban beválasztották a frankfurti parlamentbe, 1849-ben pedig a Bajor Képviselők Kamarájába. 1850-ben I. Lajos bajor király lemondása után Seppet rehabilitálták, 1850 és 1864, valamint 1864 és 1867 között pedig a történelemtudományok egyetemi docense lett Münchenben. 1861-ben megvásárolta a részben lerombolt Wessobrunn kolostort, amit akkoriban kőfejtőként használtak, hogy megmentse az utókor számára.

Sepp 1867 decemberében „személyes okokra” hivatkozva hirtelen visszavonult.[2] 1868-ban a Zollparlamentbe jelölték, 1869-ben pedig újra beválasztották a Bajor Kamarába, ahol az 1870 és 1871 közötti válságos időszakban egyike volt a német nemzeti ügy legbefolyásosabb képviselőinek. 1872-ben az új Német Birodalom képviseletében újabb utazást vállalt Palesztinába.

Sepp magasan művelt és tehetséges publicista volt. Néha hajlamos volt a történelem eredeti és egyéni értelmezésére, ezért kollégái tiszteletteljesen a „die umgestürzte Bücherkiste” („a felborított könyvesszekrény”) becenevet adományozták neki. Utolsó nagyobb munkája, hozzájárulása a német folklórhoz 1890-ben jelent meg: „Az ókori germánok vallása. Továbbélésük napjainkig a népmesékben, felvonulásokban és ünnepekben.”[3] Ez egyfajta utólagos, tömörített, összehasonlító áttekintése volt egy élet során felhalmozott és feldolgozott történeti, antropológiai és vallási ismereteknek; mint munkáinak legtöbbje, ez sem örvendett újabb kiadásnak. Bajororszság mítoszairól, legendáiról szokásairól és illeméről szóló tanulmányát, az 1876-os Altbayerischer Sagenschatz-ot (Ősi bajor legendakincs) még napjainkban is gyakran idézik. Ez a munka, bár rendkívül sűrítetten és eklektikusan, Bajorország mitológiájának áttekintését kísérelte meg, irodalmi hivatkozásokkal ellátva. Sepp „Eusebius Amort der Jüngere” álnéven is publikált.

1830-as évektől Joseph Görres köréhez tartozott Münchenben. 1847-ben ő is részt vett a müncheni Akademische Tafelrunde megalapításában. Míg a Frankfurti Nemzetgyűlésben vesz részt, a Katolikus Klubhoz tartozott, 1849-től 1856-ig pedig a „Müncheni Társaság az Alkotmányos Monarchiáért és Vallásszabadságért” társaság tagja,[4] némelykor szóvivője is volt.

Johann Nepomuk Seppet Münchenben, az Alter Südfriedhof temetőben temették el. Sírköve máig fennmaradt.

Fia, Bernhard Sepp, szintén történész volt.

Válogatott munkái[szerkesztés]

  • Das Leben Jesu Christi. Regensburg, 1842–1846, 7 Bände; 2. Auflage 1853–1862, 6 Bände
  • Das Heidenthum und dessen Bedeutung für das Christenthum. Regensburg, 1853, 3 Bände
  • Thaten und Lehren Jesu mit ihrer weltgeschichtlichen Beglaubigung. Schaffhausen, 1864
  • Geschichte der Apostel vom Tod Jesu bis zur Zerstörung Jerusalems. 2. Auflage, Schaffhausen, 1866
  • Das Hebräer-Evangelium oder die Markus- und Matthäus-Frage. Schaffhausen, 1870
  • Jerusalem und das Heilige Land. Schaffhausen, 1862–1863, 2 Bände; 2. Auflage, Regensburg, 1872–1876
  • Neue architektonische Studien und historisch-topographische Forschungen in Palästina. Würzburg, 1867
  • Ludwig Augustus, König von Bayern. Schaffhausen, 1869
  • Deutschland und der Vatikan. Staats- und Volksmännern, sowie Kirchenobern zur ernsten Erwägung. München, 1872.
  • Altbayerischer Sagenschatz. München, 1876
  • Görres und seine Zeitgenossen. Nördlingen, 1877
  • Meerfahrt nach Tyrus zur Ausgrabung der Kathedrale mit Barbarossas Grab. Leipzig, 1879
  • Ein Volk von zehn Millionen, oder der Bayernstamm. München, 1882
  • Der bayrische Bauernkrieg mit den Schlachten von Sendling und Aidenbach. München
  • Festschrift anläßlich der Enthüllung des Denkmals für Kaspar Winzerer (III) in Bad Tölz, 1887
  • Die Religion der alten Deutschen. Ihr Fortbestand in Volkssagen, Aufzügen und Festbräuchen bis zur Gegenwart. München, 1890
  • Der Schmied von Kochel. Bühnenstücke in 5 Akten, 1898
  • Schmiedbalthes. Balthasar Maier im Türkenkriege und der Held in der Sendlinger Bauernschlacht. Gelegentlich der Errichtung seines Monumentes, 1900
  • Festschrift zur zweiten Jahrhundertwende der Schlacht bei Sendling. München, 1905

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ Lásd emlékiratait: Denkschrift in Sache meiner Quieszierung, München, 1868)
  3. ↑ Die Religion der alten Deutschen.
  4. ↑ Verein für konstitutionelle Monarchie und religiöse Freiheit in München

Bibliográfia[szerkesztés]

  • Dr. Joh. Nepomuk Sepp (1816–1909). Ein Bild seines Lebens nach seinen eigenen Aufzeichnungen. 2 kötet. Regensburg 1917
  • Heinrich Best and Wilhelm Weege: Biographisches Handbuch der Abgeordneten der Frankfurter Nationalversammlung 1848/49. Düsseldorf 1996, 317. sk. oldalak.
  • Meyers Konversations-Lexikon. 4. kiadás 1888–1890, 14. kötet, Verlag des Bibliographischen Instituts, Leipzig and Vienna, 869 o. (onlájn verzió)
  • Monika Fink-Lang: „Dem Geiste nach verpflichtet“. Die Görres-Schüler Johann Nepomuk Sepp und Michael Strodl. In: Helmut Flachenecker und Dietmar Grypa (ed.): Schule, Universität und Bildung. Festschrift für Harald Dickerhof zum 65. Geburtstag. Regensburg 2007, 243–293. o.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Johann_Nepomuk_Sepp&oldid=23689203”