Johann Eberhard Blaumann

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Johann Eberhard Blaumann
Született 1732. július 4.[1]
Böblingen[2]
Elhunyt 1786. február 5. (53 évesen)
Nagyszeben
Állampolgársága német
Foglalkozása

Johann Eberhard Blaumann (Böblingen, 1732. július 4.Nagyszeben, 1786. február 5.) német származású erdélyi építész, szobrász, kőfaragó.

Élete[szerkesztés]

Németországi kereskedőcsaládból származott, 1756-ban szerzett Nagyszebenben polgárjogot. Ugyanebben az évben vette feleségül a városi evangélikus lelkész, Conrad Daniel lányát. 1769-ben kérvénnyel folyamodott Mária Teréziához, mely szerint a szobrászat nem biztosítja a megélhetését és építőmesteri állást kér. A városi tanács kedvezőtlen véleménye alapján a gubernium először elutasította a folyamodványt, de 1770-ben (valószínűleg Bánffy György pártfogása miatt) mégis kinevezték Nagyszeben városi építőmesterének. Ebben a hivatalában kötelessége volt a nyilvános épületek felügyelete, illetve új városi épületek tervezése. A kolozsvári Bánffy-palota építése során a szebeni magisztrátus nehezményezte Blaumann gyakori és hosszas távollétét és 1775-ben javasolták a városi építőmesteri állás megszüntetését, végül 1776 novemberében felfüggesztették állásából. Ettől kezdve haláláig Bánffy Györgynek dolgozott; vitatott feltételezések szerint a zsibói Wesselényi-kastélynak is ő volt a tervezője.

Művei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. október 15.)
  2. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 19.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Victor Roth: Johann Eberhard Blaumann. Korrespondenz des Vereins für Siebenbürgische Landeskunde, 19. sz. (1915)
  • Bíró József: A kolozsvári Bánffy-palota és tervező mestere, Johann Eberhard Blaumann; Erdélyi Múzeum-Egyesület, Cluj-Kolozsvár, 1933 (Erdélyi tudományos füzetek)