Jegenyefenyő-tapló

Jegenyefenyő-tapló
Rendszertani besorolás
Ország:	Gombák;
Törzs:	Bazídiumos gombák;
Osztály:	Agaricomycetes;
Rend:	Hymenochaetales;
Család:	Hymenochaetaceae;
Nemzetség:	Phellinus;
Tudományos név
	Phellinus hartigii; (Allesch. & Schnabl) Pat. 1903
Szinonimák
	Fomitiporia hartigii
Hivatkozások
	Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Jegenyefenyő-tapló témájú kategóriát.

A jegenyefenyő-tapló (Phellinus hartigii) a Hymenochaetaceae családba tartozó, Eurázsiában és Észak-Amerikában honos, jegenyefenyők elhalt vagy meggyengült törzsén élő, nem ehető gombafaj.

Megjelenése[szerkesztés]

A jegenyefenyő-tapló termőteste fiatalon majdnem gömb alakú, később vaskos konzolos, pata formájú, háromszöges keresztmetszetű. Az aljzathoz szélesen (5-20 cm) csatlakozik, szélessége 5-20 cm, hossza 7-15 cm. Széle vastag, lekerekített. Felszíne hullámos, zónázott, fiatalon bársonyos. Színe fiatalon sárgásbarna vagy fahéjbarna, az idősebb részeken szürkésbarna, repedezett, gyakran algáktól zöld.

Termőrétege pórusos; a kerek pórusok igen szűkek (4-6/mm), rozsdabarnák. A termőréteg 0,3-0,5 cm vastag, minden évben új képződik, amik egymásra rétegződnek.

Húsa fás, kemény, színe sárgásbarna, zónázott. Szaga kissé savanyú, íze fanyar.

Spórapora fehér. A spórák majdnem kerekdedek, simák, méretük 6-8 x 5-7 µm.

Hasonló fajok[szerkesztés]

Nagyon hasonlít hozzá a lombos fákon (főleg tölgyön) élő vastag tapló.

Elterjedése és termőhelye[szerkesztés]

Eurázsiában és Észak-Amerikában honos. Magyarországon ritka.

Szinte mindig közép- vagy magashegységi jegenyefenyők (ritkán lucfenyők) elhalt vagy meggyengült törzsén található meg, azok anyagában fehérkorhadást okoz. Egész évben látható.

Nem ehető.