Jean-Jacques Barthélemy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jean-Jacques Barthélemy
Született1716. január 20.[1][2][3][4][5]
Cassis[6]
Elhunyt1795. április 30. (79 évesen)[1][3][4][5][7]
Párizs
Állampolgárságafrancia
Foglalkozása
  • antropológus
  • régész
  • egyházi személy
  • numizmatikus
  • író
Tisztsége
  • igazgató (1754–1795, BnF Museum)
  • seat 19 of the Académie française (1789. március 5. – 1795. április 30.)
KitüntetéseiRoyal Society tagja
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Jacques Barthélemy témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jean-Jacques Barthélemy (Cassis (Provence), 1716. január 20. – Párizs, 1795. április 30.) francia régiségbúvár, író.

Élete[szerkesztés]

Marseille-ben végezte a teológiát, de szívesebben foglalkozott régészeti és numizmatikai tanulmányokkal. 1745-ben a párizsi Királyi Éremgyűjtemények hivatalnoka, 1753-ban pedig igazgatója lett. 1754-től 1757-ig királyi megbízás folytán tudományos célból beutazta Olaszországot, ahol annyira megnyerte Stainville gróf, a későbbi Choiseul miniszter kegyét, hogy ez tetemes évi járadékkal támogatta tanulmányaiban.

A Királyi Éremgyűjtemény nemsokára Európa leggazdagabb gyűjteménye lett; de a francia forradalom meghiúsította a gyűjtemény tudományos katalógusának kiadását. A forradalom magát az agg tudóst is bajba keverte; valamelyik irigy ellenfele azzal vádolta, hogy hazafiatlan arisztokrata; e vád alapján 1793. szeptember 2-án börtönbe vetették. Néhány óra múlva kiszabadult ugyan börtönéből, de utána teljes visszavonultságban élt és a nemzeti könyvtár könyvtárosi állását sem fogadta el. Az Académie des inscriptions et belles-lettres már 1747-ben tagjának választotta.

Írói munkássága[szerkesztés]

Írói hírnevét a Voyage du jeune Anacharsis en Grèce (Párizs, 1788, 4 kötet) című művével alapozta meg, amelyben alapos kutatások alapján élénken és híven rajzolja Görögország virágzása korának társadalmi viszonyait.

Magyar fordításban: A délosi Filoklesnek a boldogságról való beszélgetése. Egy kis darab a Barthélemy Anacharsisából, fordítva német nyelvből Solymosi Dániel által (Pozsony, 1826. Landerer). Az ifjú Anacharsis utazása Görögországban. A bevett időszámlálás előtt a negyedik század közepén, Barthélemy apátúr után franciából fordította Deáky Filep Sámuel. 8 kötet (Kolosváron 1820-ban. A ref. collegium betűivel. Stein János). Egyéb művei közül megemlítendők: Réflexion sur quelques monuments phéniciens (Párizs, 1750); Réflexion sur l'alphabet et la langue de Palmyre (1754). Mint regényíró az Amours de Carite et de Polydore (Párizs, 1760) könyvével tett kísérletet; állítólag görögből fordította.

Halála után megjelentek Œuvres diverses cím alatt hátrahagyott iratai (sajtó alá rendezte Sainte-Croix, Párizs, 1798. négy kötet). Műveinek első teljes kiadását Villenave rendezte sajtó alá. (Párizs, 1821. négy kötet, életrajzzal.)[8]

Magyarul[szerkesztés]

  • A' délusi Filoklesnek a' boldogságról való beszélgetése. Eggy kis darab a' Barthélemy Anacharsisából; ford. Solymosi Dániel; Landerer Ny., Pozsony, 1816
  • Az ifjú Anacharszis' utazása Görög-Országban ' bévett időszámlálás előtt a' negyedik század' közepén, 1-7.; ford. Deáky Filep Sámuel; Ref. Kolégyom' Ny., Kolozsvár, 1820
  • Ifjú Anacharsis utazása Görögországban a negyedik század közepén; ford. Deáki Fülöp Sámuel, Barthelémy után az éretebb magyar ifjúság számára szerk., átdolg. Hanthó Lajos; Emich, Pest, 1866

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 13.)
  2. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  7. ↑ Roglo
  8. ↑ V. ö. Grande Encyclopédie V. 525.

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jean-Jacques_Barthélemy&oldid=25000054”