Javier Pérez de Cuéllar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Javier Pérez de Cuéllar
Javier Pérez de Cuéllar.JPG
Az Egyesült Nemzetek Szervezete 5. főtitkára
Hivatali idő
1982. január 1.1991. december 31.
Előd Kurt Waldheim
Utód Butrosz Butrosz-Gáli
Peru 135. Peru miniszterelnöke
Hivatali idő
2000. november 22.2001. július 28.
Előd Federico Salas Guevara Schultz
Utód Roberto Enrique Dañino Zapata

Született 1920január 19. (96 éves)
 Peru, Lima

Foglalkozás politikus
Iskolái Pontifical Catholic University of Peru

Díjak
  • Jawaharlal Nehru Award for International Understanding (1987)
  • Grand Cross of the Order of Isabella the Catholic
  • Knight Grand Cross of the Order of St Michael and St George
  • Olof Palme Prize
  • Premio Princesa de Asturias de Cooperación Internacional (1987)
  • Four Freedoms Award - Freedom Medal
  • Freedom Award
  • Grand Cordon of the National Order of the Cedar‎
  • Grand Cross Special Class, Order of Merit of the Federal Republic of Germany
  • Grand Officer of the Order of Merit of the Italian Republic
  • Grand Cross of the Order of Merit of the Republic of Poland
  • Grand Cross of the Order of the Oak Crown
  • Grand Cross of the Légion d'honneur‎
  • Grand Cross of the National Order of Merit
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Javier Pérez de Cuéllar témájú médiaállományokat.

Javier Pérez de Cuéllar (Lima, 1920. január 19. – ) perui politikus.

Élete[szerkesztés]

Tanulmányait a San Marcos Állami Egyetemen, valamint a Limai Katolikus Egyetemen végezte.

1940–1944 között a Perui Külügyminisztérium munkatársa volt. 1944–1946 között Párizsban, 1946–1961 között pedig Londonban, La Pazban, Rio de Janeiroban nagykövetségi első titkár volt, majd riói konzullá választották. 1946-ban részt vett az ENSZ Közgyűlésében, mint a perui küldöttség tagja. 1961–1963 között a Külügyminisztérium jogi és személyzeti főosztályának vezetője volt. 1962–1964 között nagyköveti rangban adminisztratív, protokollügyi és politikai igazgató volt. 1962–1963 között a Diplomáciai Akadémián nemzetközi jogot, 1963–1964 között pedig a Légierők Akadémiáján nemzetközi kapcsolatok elméletet tanított. 1964–1966 között berni nagykövetként dolgozott. 1966–1969 között a Külügyminisztérium állandó titkár-helyettese, majd főtitkára volt. 1968–1969 között a kelet-európai országokkal fenntartott gazdasági kapcsolatok bizottságának elnöke volt. 1969–1971 között moszkvai, varsói nagykövet volt. 1971–1975 között állandó ENSZ-képviselő volt. 1975–1977 között az ENSZ főtitkárságának különleges megbízottja volt Cipruson. 1978–1979 között caracasi nagykövetként dolgozott. 1979–1981 között az ENSZ főtitkár-helyettese volt. 1982–1986 között ENSZ főtitkár volt. 1995-ben köztársasági elnök-jelölt volt, majd Egység Peruért néven pártot alapított. 1999 óta a NOB etikai bizottságának tagja. 2000 óta miniszterelnök és külügyminiszter volt.

Magánélete[szerkesztés]

Nős, felesége Marcela Temple. Egy fiuk és egy lányuk született.

Díjai[szerkesztés]

Művei[szerkesztés]

  • A diplomáciai jog kézikönyve (1964)
  • Recognition of States and Goverments (1964)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]