Jancsó József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Kézdi-vásárhelyi Jancsó József (Árapatak (Háromszék megye), 1821. március 21. – Nagyenyed, 1873. március 29.) református főiskolai tanár, állattani szakíró, honvédtüzér, biológus.

Életútja[szerkesztés]

Árapatakon született, ahol atyja lelkész volt. Tanulmányait az udvarhelyi iskolában kezdte és a nagyenyediben folytatta, ahol 1844-ben Zeyk Miklós segédéül vette és alkalmazta 1846-ig. 1847-ben a szebeni erdésziskolába és innét a selmeci erdészakadémiába ment. 1848-49-ben honvédtüzér volt. A gyásznapok után nevelősködött Tiszaroffon és Tiszavárkonyban; majd Pestre ment, ahol a Szőnyi-féle nevelőintézetben nyert alkalmazást mint természetrajztanító. Itt volt 1855-ig és több értekezést olvasott fel a természettudományi társulat gyűlésein. 1855-ben a kolozsvár-enyedi szemináriumhoz választatott meg és 1858-ban, amint az osztályok szaporodása igényelte, a nagyenyedi főiskolához ment, ahol a természetrajzot tanította.

Cikke a Magyar Nép Könyvében (1854. Kármentesítő társulatok a természetben.)

Munkája[szerkesztés]

  • Állattan felsőbb iskolák számára. Magyarra ford. Leunis János után. A szövegbe nyomott 63 ábrával. Pest, 1854.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • P. Szathmári Károly, A gyulafehérvár-nagy-enyedi Bethlenfőtanoda története. Nagy-Enyed, 1868. 171., 344. l.