James Whitley Deans Dundas

James Whitley Deans Dundas
Született	1785. december 4.
Elhunyt	1862. október 3. (76 évesen) Weymouth
Állampolgársága	brit
Házastársa	Janet Dundas (1808. április 28. – 1846. április 30.) Lady Emily Reynolds-Moreton (1847. augusztus – nem ismert)
Gyermekei	James Whitley Deans Dundas
Szülei	Janet Dundas James Deans
Foglalkozása	politikus tengerésztiszt
Tisztsége	First Sea Lord Second Sea Lord member of the 11th Parliament of the United Kingdom (1832. december 24. – 1834. december 29.) member of the 12th Parliament of the United Kingdom (1836. február 10. – 1837. július 17.) member of the 13th Parliament of the United Kingdom (1837. július 24. – 1838. március 21.) member of the 14th Parliament of the United Kingdom (1841. június 29. – 1847. július 23.) member of the 15th Parliament of the United Kingdom (1847. július 29. – 1852. január 29.)
Kitüntetései	Bath-rend lovagja nagykereszttel a francia Becsületrend nagykeresztje Order of the Medjidie
A Wikimédia Commons tartalmaz James Whitley Deans Dundas témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

James Whitley Deans Dundas (1785. december 4. – Weymouth, Dorset, 1862. október 3.) angol tengernagy.

Élete

Dr. James Deans és Janet Dundas fiaként született. 1799. december 4-én belépett a Brit Királyi Haditengerészetbe, részt vett a Hollandia ellen intézett expedicióban, továbbá 1800-ban Alexandria körülzárolásában, Stralsund védelmében és 1807-ben Koppenhága bombáztatásában. Ezután még néhány évig a Keleti-tengeren, 1815-től 1819-ig pedig a Földközi-tengeren állomásozó hajóhadon szolgált. 1841-ben ellentengernaggyá és a tengerészeti főhivatal (Admiralty) lordjává nevezték ki. Azután tagja lett az alsóháznak, 1851 végén pedig az angol földközi-tengeri hajóhadnak főparancsnoka lett. 1852 decemberében altengernaggyá léptették elő. Midőn pedig az oroszok a dunai fejedelemségekbe vonultak, Dundas Konstantinápoly védelmére a Bezika-öbölben vetett horgonyt, ahonnan a török flottának Szinope mellett történt megsemmisítése után, 1854 elején, a Fekete-tengerbe nyomult, ahol Hamelin francia tengernaggyal együtt a szövetségesek hajóhadát vezényelte és április 22-én Odesszát bombáztatta. Miután a kikötés alkalmával és Szevasztopol előtt tanusított magatartása miatt a parlamentben és sajtóban többször megtámadták, a parancsnokságról 1854 december havában lemondott és Angliába tért vissza. Később még a kék és fehér zászló admirálisa is lett.

Források

• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X