Jack-ciklus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Az égig érő paszuly
Walter Crane, 1870-74

A Jack-ciklus (magyarul Jankó[mj 1]-, Jancsi[mj 2]- vagy János[mj 3]-ciklus) Bruno Bettelheim fogalma,[mj 4] az olyan Angliában keletkezett – és onnan kiindulva előbb az egész angol nyelvterületen, majd a különböző népek történeteiben is elterjedt – tündérmesék összessége, melyekben a „Jack” nevű, eleinte félnótás főhős megöli az óriást, illetve a sárkányt. A „Jack-mese” első két (Az égig érő paszuly, Három alku) változata együttvéve a fiúgyermek teljes szexuális fejlődését, annak minden fázisát ábrázolja, mely szülőnek és gyermeknek egyaránt tanulságos. Bár keltezésük a középkorra vagy még korábbra tehető, folyamatosan készülnek fel- és átdolgozások.

Eredet[szerkesztés]

A dél-angliai Dorset egyik domboldalába, kb. a 17. században vésett Cerne Abbas-i óriás

Szájhagyomány útján terjedt el. Mitikus természete az idegen világok felfedezésében, és az „óriás” nem csak a saját, hanem a közösség érdekében való elpusztításában is tetten érhető. A „Jack”-meséket legkorábban a 15. században írták le először, a legelőbbit “Jack and His Stepdame” (még kézzel) 1400 körül,[1] a későbbit “The Friar and the Boy” címen (már nyomtatásban) 1512[2]-ben publikálták, majd a 18.-19. században az “A History of Jack and the Giants” következett.

Ezek a történetek nem csak gyerekeknek szóltak, felnőttek is mesélték egymás között. Egészen pikáns, helyenként trágár változatokat is lejegyeztek. De az 1700[1]-as években Amerikába tartó skót új telepesek - akik valószínűsíthetően elterjesztették a földrészen ezt a történetet - is megalkották saját Jack-példaképüket.

Az amerikai kultúrkörben az addig elterjedt összes Jack-mesét Richard Chase gyűjtötte egybe 1943-ban megjelent könyvében.[mj 5] Ezekben Jack farmer legény lett.

Változatok[szerkesztés]

Az óriásölő János borítója
Richard Doyle, 1851.

A két valószínűsíthető alapmű a

volt, majd később

ezek alakultak át szájhagyomány útján számos változatban.

Elterjedése[szerkesztés]

A keletkezés pontos helye, mivel még a szájhagyományok útján terjedt, nehezen meghatározható, de valószínűsítik, hogy „Jack” a cornwalli angol néphagyomány mesehőse. A 15. század végére, 16. század elejére már Németországban, és egész Nagy-Britannia, Írország, a nyugati Skót-felföld területén is elterjedt. Ezután került át az észak-amerikai folklór Appalache-hegységi népi kultúrájába valamikor az 1800-as évek előtt és kezdte meg világhódító útját.

Általános jellemzők[szerkesztés]

A Jack-ciklushoz tartozó mesék Angliában keletkeztek, de az Appalache-hegység térségében is nagy tradíciója van. Ε tündérmese-sorozat fontosabb motívumai szerte a világon megtalálhatóak különböző népek meséiben.

A mesehős kezdetben mindannyiszor gyermeki lelkű, látszatra valamiféle rossz vásárt csinál, a tulajdonába került értéktelennek tűnő (csere)tárgy varázserővel rendelkezik (varázsmag, aranytojást tojó szárnyas, a beszélő hangszer). Gyakori szereplő az emberevő óriás, melynek túljárnak az eszén és meglopják. A cselekmény mindig egy jellemépülésre épül, és a rossz alapkörülmények/tulajdonságok megszüntetésére irányul, amit a mese végére sikerül is elérni.

E jelentésgazdagságában is kitűnő mese-ciklus ezen motívumok segítségével olyan mesévé kapcsolódik össze, mely arról szól, hogy a serdülőkorú fiúnak meg kell szereznie társadalmi és szexuális függetlenségét, és rosszul teszi az a szülő, amelyik ezt nem engedi, megértetik vele, hogy milyen kockázatokkal jár a gyermek fejlődése, hogy támogatnia és bátorítania kell a gyermek személyiségének és szexualitásának kifejlődését, ahol és amikor erre szükség van.

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. Galambos Attila, Stephen Sondheim: Vadregény című musicaljének fordítása (2013) alapján).
  2. Szilágyi Zsuzsa: 100 klasszikus mese fordítása (2008) alapján → „Jancsi és az égig érő paszuly”
  3. Kúnos László fordítása alapján Bruno Bettelheim: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek /The uses of enchantment. The meaning and importance of fairy tales./ tanulmánya alapján, mely felhasználásával készült Stephen Sondheim: Vadregény című musicalje.
  4. Katherine Mary Briggs(wd) A Dictionary of British Folk Tales című négykötetes műve alapján.
  5. Richard Chase, ed., The Jack Tales, Houghton Mifflin Co., 1943, ISBN 0-395-06694-8

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Margaret Read MacDonald: Traditional Storytelling Today: An International Sourcebook - 394. oldal; Taylor & Francis - 1999. (Google Book előnézet) (en)
  2. Julia Briggs, Dennis Butts, Matthew Orville Grenby: Popular Children's Literature in Britain (26. old) Ashgate Publishing, Ltd., 2008 (Google Books előnézet)

Források[szerkesztés]

  • Bruno Bettelheim (fordította Kunos László): A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek Gondolat kiadó Budapest, 1985 ISBN 963 281 504 1
(Eredeti kiadás: The uses of enchantment. The meaning and importance of fairy tales. Alfred A. Knopf, Inc. New York, 1976 Google Books előnézet) (en)

További információk[szerkesztés]