Izobár állapotváltozás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az izobár állapotváltozás vagy izobár folyamat olyan állapotváltozás, amely során a termodinamikai rendszer nyomása nem változik.

Az állandó nyomású állapotváltozáshoz hőközlésre vagy hőelvonásra van szükség. Az egyetemes gáztörvényből következik, hogy az állapotváltozás két pontja között a hőmérséklet és térfogat között az alábbi összefüggés áll fenn:

 \frac {v_2}{v_1} = \frac {T_2}{T_1}

Az állapotváltozás alatt közölt (vagy elvont) hő:

q_{12} = c_v (T_2-T_1)+p(v_2-v_1) \,,

illetve:

q_{12} = c_v (T_2-T_1)+R(T_2-T_1) = (c_v+R)(T_2-T_1) \,,

másrészt

q_{12} = c_p (T_2-T_1)\,,

ahol

 v_1,~v_2 \, a fajtérfogat,
 T_1,~T_2 \, a hőmérséklet,
 p \, az állandó nyomás,
 R \, az egyetemes gázállandó,
 c_p,~c_v \, a gáz fajhője állandó nyomáson és állandó térfogaton.

A két előbi egyenlőség összevetéséből:

 R = c_p-c_v \,.

Az entrópiafüggvény:

 ds = \frac {dq}{T} =c_p \frac {dT}{T} \,,
 S= \int_{1}^{2}c_p \frac {dT}{T} = c_p \ln \frac {T_2}{T_1}  \,.

A fajlagos külső munka pedig:

 L= \int_{1}^{2} p ~ dv = p(v_2-v_1) \, vagy
 L= R(T_2-T_1) \,.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pattantyús Gépész- és Villamosmérnökök Kézikönyve 2. kötet. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1961.