Intel 80386

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Intel 386
KL Intel i386DX.jpg
Intel 80386-os processzor, órajele 16 MHz

Gyártás 1985 – 2007. szeptember
Gyártó Intel, AMD, IBM
Max CPU órajel 12 MHz – 40 MHz
Gyártás technológia méret 1,5µm – 1µm
Utasításkészlet x86 (IA-32)
Tokozás 132-pin PGA, 132-pin PQFP; SX variáns: 88-pin PGA, 100-pin PQFP
Tranzisztorok száma 275 000 – 855 000
Előd Intel 80286
Utód Intel 80486

Az Intel 80386, amely másként i386 vagy egyszerűen csak 386 néven is ismert, az Intel által kifejlesztett x86-os processzorcsalád első 32 bites tagja. 1985-ben mutatták be. Az első verziók 275 000 tranzisztort tartalmaztak és a kor több munkaállomásában és csúcskategóriás személyi számítógépében használták központi egységnek. Mivel utasításkészlete gyakorlatilag a 8086-os processzor 32 bites kiterjesztése, ez a processzor teljes mértékben visszafelé kompatibilis elődjeivel, azaz bináris és kód-kompatibilis egészen a 8086/8088 processzorokig, így változtatás nélkül képes futtatni a meglévő programkódot. A 32 bites utasításkészlet a későbbi processzoroknál is jelen van, ezt x86, IA-32 vagy i386-architektúra néven emlegetik, a szövegkörnyezettől függően.

Adat és címbusza is 32 bites. 32 bites általános célú regiszterei magukba foglalják az előző generációk hasonló regisztereit. A valós és védett üzemmód mellett megjelent egy harmadik is, a virtuális üzemmód. Memóriakezelésére jellemző a szegmentálás és a lapozás.

Védett üzemmódja megőrizte a 80286 által bevezetett üzemmódot, amit 16 bites protected mód néven találunk meg, de kiterjesztette azt 32 bitesre is, ahol lehetőség van akár 4 gigabájt méretű szegmensek használatára is, szemben a max. 64 kilobájttal, amit 16 bites módban a 80286 tud.

Felépítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az i386 processzorok mikroarchitektúrája

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]