Indiai túzok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Indiai túzok
Great Indian Bustard from DNP (cropped).jpg
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Otidimorphae
Rend: Túzokalakúak (Otidiformes)
Család: Túzokfélék (Otididae)
Nem: Ardeotis
Faj: A. nigriceps
Tudományos név
Ardeotis nigriceps
(Vigors, 1831)
Elterjedés
Ardeotis nigriceps map.png
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Indiai túzok témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Indiai túzok témájú médiaállományokat és Indiai túzok témájú kategóriát.

Az indiai túzok (Ardeotis nigriceps) a madarak osztályának, azon belül a túzokalakúak (Otidiformes) rendjébe tartozó túzokfélék (Otididae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Nicholas Aylward Vigors ír zoológus írta le 1831-ben, az Otis nembe Otis nigriceps néven.[3]

Előfordulása[szerkesztés]

Régen gyakori faj volt az egész indiai szubkontinensen és Pakisztánban, de a vadászat és az élőhely elvesztése miatt számuk igencsak megfogyatkozott. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi száraz gyepek és szántóföldek. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 76-122 centiméter, testtömege 3500-14500 gramm.[5] A hasa és a nyaka fehér, a homlokán egy fekete korona található, és a felsőteste barna.

A levegőben

Életmódjuk[szerkesztés]

Tápláléka igen összetett, gerinctelenekből, sáskákból és bogarakból áll, de ínségesebb időkben magokat is fogyaszt mint például a földimogyoró.

Szaporodása[szerkesztés]

Fészke nyílt terepen található, fészekalja általában egy tojásból áll.[4] A költést és a fiókák nevelését a tojó végzi egyedül. A fiókák a tojó mellett maradnak a következő költési ideig.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe nagyon nagy, de sok helyről, már kihalt, egyedszáma 50-249 példány közötti és csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján súlyosan veszélyeztetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. december 28.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. december 28.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2020. december 28.)
  4. a b c A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. december 28.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. december 28.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]