Ināra Mūrniece

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ināra Mūrniece
2021-ben
2021-ben
Született1970. december 30. (53 éves)
Riga[1]
Állampolgárságalett
HázastársaRitvars Jansons (1995–2015)
Foglalkozása
Tisztsége
  • a Saeima képviselője (2011. október 17. – 2014. november 4.)
  • a Saeima képviselője (2014. november 4. – 2018. november 6.)
  • a Saeima elnöke (2014. november 4. – 2022. november 1.)
  • a Saeima képviselője (2018. november 6. – )
  • Lettország védelmi minisztere (2022. december 14. – 2023. szeptember 15.)
Iskolái
KitüntetéseiBölcs Jaroszlav herceg 2. osztályú rendje[2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Ināra Mūrniece témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ināra Mūrniece (Riga, 1970. december 30. –) lett újságíró, politikus és a Saeima tagja. 2014-től 2022-ig a parlament elnöke, 2022 és 2023 között védelmi miniszter volt.

Élete, munkássága[szerkesztés]

2007-ben a Közgazdaságtudományi és Kulturális Egyetemen, 2009-ben pedig a Lett Tudományegyetemen szerzett diplomát. Újságíróként dolgozott a Latvijas Avīze című lapnál, 2011 augusztusában otthagyta ezt a munkát.[3]

2011-ben a 11. parlamenti választáson a Nemzeti Szövetség listájáról indult, és beválasztották a parlamentbe, ahol az Emberi Jogi és Közügyi Bizottság elnöke volt.[4]

2014-ben is a parlament tagja lett, ekkor az elnöki tisztet látta el,[5][6] és az elnöki posztot a parlament 12. ciklusa végéig megtartotta.

2018 őszén újra bekerült az ország elsőszámú döntéshozói közé, és zsinórban másodszor választották meg a parlament elnökévé Dagmāra Beitnere-Le Galla ellenében.[7][8][9] A következő választásokon, 2022 októberében újra képviselő lett, beválasztották a 14. Saeima tagjává.

2022. december 14-től Lettország védelmi minisztere posztot töltött be Arturs Krišjānis Kariņš újonnan felállított második kormányában.[10] Ezt a tisztséget 2023 szeptemberéig töltötte be.

Magánélete[szerkesztés]

A férje Ritvars Jansons történész és politikus, aki a 12. és a 13. parlament tagja volt. Egy lányuk született. A férjétől 2015-ben vált el.[11]

Elismerései, díjai[szerkesztés]

  • Bölcs Jaroszlav herceg 2. osztályú rendje (Ukrajna, 2022)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Visuotinė lietuvių enciklopedija (litván nyelven). (Hozzáférés: 2022. május 16.)
  2. ↑ https://www.president.gov.ua/documents/7342022-44529
  3. ↑ Historical Dictionary of Latvia, Historical Dictionaries of Europe. Rowman & Littlefield Publishers, 228. o. (2017). ISBN 978-1-5381-0221-3 
  4. ↑ Saeimas cilvēktiesību komisiju vadīs Ināra Mūrniece, viņas vietnieks - Cilevičs, 2011. október 21. [2011. október 24-i dátummal az eredetiből archiválva].
  5. ↑ „Inara Murniece elected new Saeima speaker in Latvia”, The Baltic Course, 2014. november 5. (Hozzáférés: 2018. november 6.) 
  6. ↑ „12th Saeima’s Praesidium is elected; Murniece elected as speaker”, Baltic News Network, 2014. november 5. (Hozzáférés: 2024. április 16.) 
  7. ↑ „Mūrniece re-elected as Saeima speaker”, Public Broadcasting of Latvia, 2018. november 6. (Hozzáférés: 2024. április 16.) 
  8. ↑ „Ināra Mūrniece to remain the speaker of the Saeima of the Republic of Latvia”, Baltic News Network, 2018. november 6. (Hozzáférés: 2024. április 16.) 
  9. ↑ „Inara Murniece re-elected Latvia’s Saeima speaker”, The Baltic Course, 2018. november 6. (Hozzáférés: 2024. április 16.) 
  10. ↑ New Latvian government can start work after being approved by Saeima (angol nyelven). lsm.lv. (Hozzáférés: 2024. április 16.)
  11. ↑ Sergejeva, Santa: VAKARA ZIŅAS: Ināra Mūrniece pēc 22 gadu kopdzīves šķīrusies no vīra. Neatkarīgā Rīta Avīze , 2015. október 7.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Ināra Mūrniece című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ināra_Mūrniece&oldid=27065205”