Imino-dibenzil

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Imino-dibenzil
IUPAC-név 10,11-dihidro-5H-dibenz[b,f]azepin
Más nevek 2,2′-imino-dibenzil
Kémiai azonosítók
CAS-szám 494-19-9
PubChem 10308
ChemSpider 9886
EINECS-szám 207-787-1
InChI
1S/C14H13N/c1-3-7-13-11(5-1)9-10-12-6-2-4-8-14(12)15-13/h1-8,15H,9-10H2
Beilstein 152732
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C14H13N
Moláris tömeg 195,26 g/mol
Megjelenés halványsárga–barna kristály
Sűrűség 1,22 g/cm³
Olvadáspont 105–109 °C
Forráspont 327,7 °C[1]
Veszélyek
Főbb veszélyek 50pt
R mondatok R36
S mondatok S26 S39
Lobbanáspont 161,3°C[1]
Öngyulladási hőmérséklet 480 °C
Rokon vegyületek
Rokon vegyületek Amitriptilin Imipramin Klomipramin
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

Az imino-dibenzil halványsárga–barna kristályos anyag (op. 105–108 °C). Vízben nem oldódik.

Háromgyűrűs szekunder amin. Származékai között görcsoldó gyógyszerek vannak, melyeket epilepsziás rohamok és bipoláris zavar megelőzésére használnak (pl. karbamazepin).

Az imonodibenzil köztes termék fájdalomcsillapítók és szkizofrénia elleni szerek előállításakor.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b 494-19-9 Iminodibenzyl (cas.ChemNet.com)

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]