Ilia Csavcsavadze

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ilia Csavcsavadze
(ილია ჭავჭავაძე)
Ilia Tchavtchavadze.jpg
Született 1837. október 27.
Kvareli[1]
Elhunyt 1907. augusztus 30. (69 évesen)
Tsitsamuri
Állampolgársága orosz
Foglalkozása
  • politikus
  • költő
  • kiadó
  • filozófus
  • író
  • történész
  • újságíró
Halál okaemberölés
Sírhely Mtatsminda Pantheon

Ilia Csavcsavadze aláírása
Ilia Csavcsavadze aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Ilia Csavcsavadze témájú médiaállományokat.

Ilia Csavcsavadze (grúz írással: ილია ჭავჭავაძე) (Kvareli (Kahéti), Orosz Birodalom, 1837. október 27.Mcheta környéke, 1907. augusztus 30.) grúz költő, drámaíró, újságíró, jogász, politikus, a grúz nemzeti mozgalom vezetője.

Élete[szerkesztés]

Hevszuretiből származó, művelt, grúz nemesi családban született. Apját II. Konstantin grúz király emelte hercegi rangra. Dédapja nemesi címet kapott II. Erekle grúz király uralkodása idején, miután visszaverte húszezer perzsa katona támadását Kvareliben. Édesanyja korán megismertette vele a grúz irodalom klasszikus műveit. Korán árvaságra jutott. Tízéves volt, amikor meghalt édesanyja, majd 15 éves korában édesapját is elvesztette. Tbilisziben végezte el a középiskolát, és 1857-ben Szentpéterváron kezdte el jogi tanulmányait.

Már ekkor érdekelte a politika, és kinyilvánította az elnyomott emberek iránti együttérzését. Csatlakozott ahhoz a harminc diákot számláló körhöz, amely az önrendelkezés elvével foglalkozott. Giuseppe Garibaldi nagy hatást gyakorolt rá. 1861-ben, a diploma megszerzése után visszatért Grúziába. 1868-ban bíróvá nevezték ki. Ugyanabban az évben békebírói megbízatást is kapott Dusetben, a földreform kapcsán.

Szentpéterváron kezdett verseket írni. 1863-ban havonta megjelenő újságot (Sakartvelos Moambe) alapított, ami bár egy év után megszűnt, de hatással volt a grúz irodalom további fejlődésére. 1873-ban lemondott bírói tisztségéről, és bankot alapított a pénzügyminisztérium engedélyével, a grúz nemesség néhány tagjával. 1875 és 1905 között ő töltötte be az igazgatói posztot. 1877. március 3-án jelent meg az általa alapított Iveria hetilap első száma. 1879-től havonta adták ki. Az újság irodalommal foglalkozott, de tudományos írásokat is közölt. 1885 szeptemberében a cári cenzúra betiltotta. 1886-ban ismét kiadták az Iveriát, és 1901-ig naponta meg is jelent. A grúz írással nyomtatott újság politikai és kulturális témákkal, a grúz munkásmozgalom helyzetével, valamint az oktatási politikával foglalkozott. 1989-től többen kísérleteztek az Iveria újraindításával. Közhasznú, kulturális és oktatással kapcsolatos társaságokat is alapított.

1906–07-ben képviselő volt az Állami Dumában (Goszudarszvennaja Duma). A második ülésszak befejeződése után útban hazafelé rablók gyilkolták meg. A grúz ortodox egyház szentté avatta 1987-ben.

Magyarul megjelent művei[szerkesztés]

  • Az özvegy és más elbeszélések; oroszból ford. Bernát György; Új Magyar Kiadó, Bp., 1955
  • Az éji lovas és más elbeszélő költemények / Látomás / A remete; nyersford., utószó Istvánovits Márton, ford. Kalász Márton; Európa, Bp., 1961
  • Az özvegy; ford. Bernát György; Európa, Bp., 1987

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Чавчавадзе Илья Григорьевич, 2015. szeptember 28.

Források[szerkesztés]